Elindult egy intellektuális pezsgés a konzervatív oldalon

Szánthó Miklós képviselte Magyarországot az Egyesült Államok legnagyobb konzervatív eseményén, a Conservative Political Action Conference-en (CPAC). A 888-nak adott interjújában az Alapjogokért Központ igazgatója elmondta, hogy az amerikai republikánus reneszánsz és az európai konzervatív ébredés összeérhet, és az sem véletlen, hogy Budapest adhat otthon a CPAC első európai eseményének idén májusban.

(...)

- Hogyan látják a tengerentúli konzervatívok Magyarországot?

- Amennyire elvárható egy döntően amerikai belpolitikával foglalkozó eseménytől, hogy irántunk érdeklődjenek, olyan szinten ez meg is történt. Tisztában vannak azokkal az alapmotívumokkal, amelyek az európai, illetve a magyar politikát jellemzik. Különösen érdemes kiemelni a magyar családpolitika iránti érdeklődésüket és elismerésüket. Fontos megjegyezni, hogy az amerikai konzervatívoknak egy része szkeptikus az állami-központi hatalom gazdaságba történő beavatkozásával szemben. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy azokat a különböző intézkedéseket, amelyeket a magyar kormány megvalósított családtámogatás terén, jónak és az eredmények alapján igazoltnak tartják. Annak pedig külön hangulata volt, amikor a főszínpadon csak kiejtettem a magyar miniszterelnök nevét: meg kellett állnom a beszédben, akkora volt a taps.

- Javában zajlanak a Demokrata Párt előválasztási küzdelmei, mára már csak Joe Biden, az Obama-korszak alelnöke, valamint Bernie Sanders vermonti szenátor van versenyben. Ki lehet majd Trump kihívója?

- A republikánusok Bernie Sandersnek örülnének jobban mint kihívónak, az biztos. Trump például a CPAC-n meg is „szavaztatta” a beszéde során, hogy a jelenlévők kit szeretnének az ő kihívójának látni a demokrata oldalról. Joe Biden nevére egy közepes méretű hangzavar volt tapasztalható, de Sanders esetében az egész csarnok egy hatalmas nagy „üdvrivalgásban” tört ki…

- Jobban örülnének egy szocialistának?

- Persze, Sanders totális antitézise Trumpnak. Egy magyar jobboldali számára is annak van sportértéke, ha Gyurcsány Ferencet sikerül legyőzni. Egyébként Sanders saját bevallása szerint ugye „demokratikus szocialista”, bár az egyelőre nekem talány, demokratikus módon valaki hogyan tud szocialista lenni. Egyébként nyilvánvaló, hogy a demokrata oldal elég erősen hordoz magán balos jegyeket. Ezek – amerikai viszonyok között – nem pusztán gazdasági intézkedések vonatkozásában figyelhetőek meg, melyek még egy moderált demokrata esetében hasonlíthatnak az európai szociális piacgazdaság természetéhez. Ami rosszabb, hogy társadalompolitikai, érték- és ízlésbeli jegyekben is feltűnnek ezek a szociálliberális attitűdök. Erre jó példa, hogy Sanders ingyenes egészségügyi ellátást ígér, ami Amerikában ugye nem bevett dolog, de ezen belül azt is ígéri, hogy ingyenessé teszi a nemátalakító műtéteket. A mai demokrata politikák magukban foglalják a szélsőséges abortusz- és eutanáziapártiságot, alapvetően az amerikai nemzeti öntudatnak a lekicsinylését vagy tagadását, az illegális migráció pártolását, a szigorú határvédelemnek az elutasítását, a „nemi szerepek” képlékennyé tételét, és így tovább. Szóval az amerikai és európai baloldal ármánykodása között is igen sok az átfedés. Nem hiába revolverezték Magyarországot Washingtonból az Obama-adminisztráció idején. Így ha pusztán csak azt köszönhetjük Donald Trumpnak, hogy ma nem Hillary Clintonnak hívják az Egyesül Államok elnökét, már az is önmagában történelmi érdem.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!