– Tizenegy évvel ezelőtt az állampolgársági törvény módosításának előkészítését kaptam feladatul, amelyet 2010. május 26-án szinte egyhangúlag fogadott el az Országgyűlés, ezáltal pedig egy történelmi léptékű vállalkozás, a magyarság közjogi egyesítése vette kezdetét – kezdte a Magyar Nemzet kérdésére Wetzel Tamás. A honosítási eljárás koordinálásáért felelős miniszteri biztos felidézte: a jelenlegi néhány hónapos eljárással ellentétben 2010 előtt az állampolgárság megszerzése legalább két évig tartott.
Történelmi igazságtétel
Akkori viszonylatban – jegyezte meg – csak az eljáráshoz szükséges fordítások előkészítése több mint százezer forintjába került az állampolgárságot igénylő családoknak, nem mellesleg az egész folyamat egy nagyon bonyolult eljárásrend mellett zajlott.
Wetzel Tamás rámutatott:
míg a 2010 előtti restriktív eljárásokból kifolyólag évente nagyjából ötezer kérelemmel birkózott meg a magyar közigazgatás, ez a szám 2012–2013-ra már csaknem kétszázezerre nőtt.
Tájékoztatása szerint az érdeklődés azóta is folyamatos, az anyaországon kívül élő nemzettestvérek évente tízezres nagyságrendben szerzik meg a magyar állampolgárságot.

Fotó: MTI/Beliczay László
A honosítási eljárás azért is különleges, mert nem egy hatósági határozattal, hanem egy meghatározó élménnyel, az állampolgársági eskütétellel ér véget, amely nagyon sok embernek katarzis, történelmi igazságtétel. Megható volt például mindenkinek, amikor több mint száz éves nénik vagy bácsik tették le az állampolgársági esküt, megszerezve immár harmadik alkalommal a magyar állampolgárságot, amelyet mindig akaratukon kívül vesztettek el.
A miniszteri biztos kiemelte, hogy a magyar állampolgárság minden magyarnak jár, a saját magyarsága és a családja, felmenői magyarsága miatt, ez a jog magától értetődő.
Az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésének eredményeképpen tehát – hangsúlyozta – mára már az egymilliót is meghaladta az új magyar állampolgárok száma, amellyel 2004. december 5-e sebeit is sikerült gyógyítani. A miniszteri biztos emellett arról is beszámolt, hogy eddig nagyjából negyvennégyezer állampolgárságot igénylő személy kérelmét utasították el, akiknek döntően a magyar állampolgárságú felmenők igazolása, valamint a nyelvismeret hiánya okozott problémát.
Egyedi élethelyzetek
A kormánypárti politikus lapunk kérdésére kiemelte: az elmúlt évek folyamán a diaszpórában élő magyarok közül is nagy számban kérelmezték a magyar állampolgárságot, az eljárás célja pedig szintén az volt, hogy ők is a lehető legegyszerűbb módon tudják igazolni a származásukat. A diaszpórában élő magyarság esetében viszont – jegyezte meg – egyedi élethelyzetekről kell beszélni, hiszen nagyon sokan közülük már korábban is magyar állampolgárok voltak. Elmondása szerint
a honosítási eljárás előlendítésében különösen nagy jelentősége bírt, hogy olyan helyeken is sikerült magyar külképviseleteket nyitni – egyebek mellett Torontóban, Sydneyben vagy Sao Paulóban – ahol 2010 előtt ezeket az intézményeket bezárták,