idezojelek

A történelemnek sose lesz vége

LANGY ESŐK JÖNNEK – Idegenek kezébe adni bármilyen hatalmat Magyarországon egyértelmű hazaárulás.

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente
Cikk kép: undefined
történelemkampányTisza 2026. 04. 05. 5:42
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kampányhajrában egyre furcsább információk látnak napvilágot a múltat végképp eltörölni kívánó Tiszáról és az akörül ólálkodó alakokról. A zavarosban előszeretettel halászó Panyi Szabolcs először az ártatlant adta a sajtónak, arról beszélt, hogy nagyzolni szeretett volna beszélgetőtársa előtt, mikor befolyásáról mesélt, aztán utólag kiderült, hogy bizony még Magyar Péterrel is egyeztetett, Orbán Anita pedig csak a hangfelvétel előkerülését követően lett kevésbé jó barátja az ügyeskedő „újságírónak”. 

A sajtóból jól ismerjük ezeket a fickókat, ott ülnek mellettünk a sajtótájékoztatókon, mindig rengeteg dolguk van, roppant titokzatosak és komolykodóak. Amúgy süt róluk, hogy zavarosban halásznak, és nem csak különböző rokonaikat adnák el egy nem különösebben nagy összegért, de a hazájukat is. Mert akkor elönti őket a fontosság tudata és a hatalom édes extázisa. Viszont ez a stílus azért nem túl rokonszenves a nagyközönségnek, így a botrány kipattanását követően mindenki megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. 

Hirtelen senki se ismer senkit különösebben jól. A nyugati titkosszolgálatok valójában nem csinálnak semmit, hiszen úgymond egy közösség vagyunk, ők pedig a barátaink. Sőt a nyugati szervek valójában segíteni akarnak, mert aggódva figyelik Magyarország politikai irányvonalát, és a demokrácia teljes tiszteletben tartása mellett vérzik a szívük az Orbán-kormány ballépései miatt. Meg ugye a nyugati miliő, az emberi jogok, a minőségi oktatás és egészségügy, a klímaváltozás elleni harc és az LMBTQ-mozgalom derekas virágzása. Amely felé mehetnénk, de nem megyünk.

Ez persze karikatúra, de van alapja. Ma is létezik az a feltételezés, hogy Nyugat-Európa egy összességében remekül működő hely. Az összes ország jó és erkölcsös, néha kicsit bohém, időnként furcsa döntésekkel, de amolyan kedves baráti társaság ez az „öreg” EU. A tizenötök elitklubja. A valóság azonban nagyon más. Ott senkinek se vérzik a szíve a szolgálatoknál, ugyanis aki ott akar játszani, annak nem lehet szíve. A szóban forgó baráti társaság minden tagja tud mosolyogni a kamerák előtt, mikor nem veszi őket semmi, akkor meg zeng a ház a szidalmaktól. 

Az Európai Unióban egyetlen tag sincs, amely ne méregetné gyanakodva a többieket, és ne figyeltetné a saját szakszolgálataival mások döntéshozóit. Mert szövetséget kötöttek egykori történelmi ellenségek egy közös kísérlet kedvéért a múltat a valóságban nem lehet eltörölni. Spanyolország nem felejtette el a brit hajóhadat, Franciaország a német megszállást, Belgium a rájuk telepített királyi házat, Svédország a dán Keresztély király vérfürdőjét. De mi se felejtettük el Trianont. Ha ötszáz éve is történt valami, az mégis megtörtént és alkalmasint fáj. Ott vannak a régi dokumentumok, a történelem egy folyamatosan hömpölygő folyó, megállíthatatlan és pokoli fájdalmas. A népek és államok pedig élni akarnak, mert elég egy elhibázott politikai irányvonal és a többiek máris a nyakunkat szegik.

Ebben a helyzetben jönnek a nagyon naiv, esetleg nagyon ostoba politikusnak tűnő szerencselovagok, akik elhiszik, hogy a külföldi szakszolgálatok munkatársai segíteni akarnak. Azt is elképzelik, hogy a kenyéradó gazdáik, az uniós boszorkánykonyha főszakácsai őszinte és kedves emberek. Magyar Péter rengeteg teljesen valóságtól elrugaszkodott kijelentése közül talán a legbizarrabb az volt, mikor a szuverenitás egy picike részéről való lemondást emlegette, mint valami mellékes és jelentéktelen dolog. 

Ezzel az erővel tényleg nem nagyon kellett volna zajongani azért, hogy Sopront ne csatolják el Trianonnál, hiszen van még rengeteg városunk, egy ide vagy oda nem számít. Az ország vezetését megcélzó álpolitikus a szuverenitás kis részének felajánlásával nagyjából az egész állam elárulását jelenti be. Nincs ugyanis kicsi vagy nagy szuverenitás. Mások, idegenek kezébe adni bármilyen hatalmat Magyarországon egyértelmű hazaárulás, még ha jogilag ezt nehéz is bizonyítani. 

Az erősebb országok a gyengék feletti irányítással tudnak még erősebbé válni, s természetesen nem úgy fogják ezt a tervüket előadni, hogy legyen szíves minden gyenge legény itt felsorakozni és megalázkodni. Erre vannak jó kis trükkjeik, egész irodalma van a módszereknek, hogy hiheti magát szabadságharcosnak az irányított bábu. Ez se való persze mindenkinek, aki minimálisan is szereti a hazáját, az általában nem szokott beválni. Aki csak a hatalmat szereti, akinek kődarab van a szíve helyén, az működhet. Csak őt meg itt, a magyarok utasítják el.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.