Az Európai Unióban egyetlen tag sincs, amely ne méregetné gyanakodva a többieket, és ne figyeltetné a saját szakszolgálataival mások döntéshozóit. Mert szövetséget kötöttek egykori történelmi ellenségek egy közös kísérlet kedvéért a múltat a valóságban nem lehet eltörölni. Spanyolország nem felejtette el a brit hajóhadat, Franciaország a német megszállást, Belgium a rájuk telepített királyi házat, Svédország a dán Keresztély király vérfürdőjét. De mi se felejtettük el Trianont. Ha ötszáz éve is történt valami, az mégis megtörtént és alkalmasint fáj. Ott vannak a régi dokumentumok, a történelem egy folyamatosan hömpölygő folyó, megállíthatatlan és pokoli fájdalmas. A népek és államok pedig élni akarnak, mert elég egy elhibázott politikai irányvonal és a többiek máris a nyakunkat szegik.

Ebben a helyzetben jönnek a nagyon naiv, esetleg nagyon ostoba politikusnak tűnő szerencselovagok, akik elhiszik, hogy a külföldi szakszolgálatok munkatársai segíteni akarnak. Azt is elképzelik, hogy a kenyéradó gazdáik, az uniós boszorkánykonyha főszakácsai őszinte és kedves emberek. Magyar Péter rengeteg teljesen valóságtól elrugaszkodott kijelentése közül talán a legbizarrabb az volt, mikor a szuverenitás egy picike részéről való lemondást emlegette, mint valami mellékes és jelentéktelen dolog. 

Ezzel az erővel tényleg nem nagyon kellett volna zajongani azért, hogy Sopront ne csatolják el Trianonnál, hiszen van még rengeteg városunk, egy ide vagy oda nem számít. Az ország vezetését megcélzó álpolitikus a szuverenitás kis részének felajánlásával nagyjából az egész állam elárulását jelenti be. Nincs ugyanis kicsi vagy nagy szuverenitás. Mások, idegenek kezébe adni bármilyen hatalmat Magyarországon egyértelmű hazaárulás, még ha jogilag ezt nehéz is bizonyítani. 

Az erősebb országok a gyengék feletti irányítással tudnak még erősebbé válni, s természetesen nem úgy fogják ezt a tervüket előadni, hogy legyen szíves minden gyenge legény itt felsorakozni és megalázkodni. Erre vannak jó kis trükkjeik, egész irodalma van a módszereknek, hogy hiheti magát szabadságharcosnak az irányított bábu. Ez se való persze mindenkinek, aki minimálisan is szereti a hazáját, az általában nem szokott beválni. Aki csak a hatalmat szereti, akinek kődarab van a szíve helyén, az működhet. Csak őt meg itt, a magyarok utasítják el.