Közel két évtizede az E-osztály sportosabb és szofisztikáltabb külsejű alternatívájaként ismertük meg a márka négyjtós kupéját, a koncepció pedig lényegében azóta sem változott.
A 2018 óta kapható, C257-es gyári kódjelű, aktuális típus is őrzi a 2004-ben debütált első nemzedék jellegzetes tető- és ablakvonalát, ahogyan a hosszú és lapos gépháztető is régóta a CLS ismertetőjegyei közé tartozik – olvasható az Autó-Motor cikkében.
Bár eddig sem lehetett panasz a dizájnra, a tavalyi frissítés során módosították a frontot, mostantól a bázismodell is megkapja a korábban az Avantgarde verziók kiváltságának számító orrkiképzést.
De a lényeg: a CLS tényleg egy olyan autó, aminek szinte minden részletében lehet gyönyörködni! Amikor pedig helyet foglalunk a kormány mögött, rögtön világos lesz, mennyire magas nívót képvisel. Bár a kormányon megjelent érintésérzékeny felületeket egy ideig szokni kell, legyen szó a díszbetétek erezetéről, a hangszórók kialakításáról, az ülésekről, vagy az ajtók záródásáról, a vezetőt szinte minden irányból éri valamilyen pozitív hatás. Csak ne legyünk túlságosan magasak! A kupé karosszéria miatt 180 centis utasoknak hátul már szűkös a fejtér, ami a kicsi üvegfelületekkel és a vaskos kardánalagúttal együtt azt eredményezi, hogy az 5,0 méteres hosszúsághoz képest nem érződik különösebben tágasnak a CLS. És bizony, bármennyire is komfortosak az első ülések, mélyre kell huppanni, ami a hétköznapi használatban nem feltétlenül szerencsés.
Bár a CLS kínálatában négy- és hathengeres benzin- és dízelmotorok is szerepelnek, az biztos, hogy a 400 d jelű, 330 lóerős gázolajossal nem lehet melléfogni.Egyrészt a 700 Nm-es nyomatékkal (ez pontosan annyi, mint amennyit az első generációs CLS 5,5 literes, V8-as kompresszorosa tudott) nincs olyan szituáció, amiben egy pillanatig is kevés lenne az ereje. Másrészt az alapjárati duruzsolást leszámítva a 2,9 literes blokkról a hangja alapján nem lehet megmondani, hogy dízel. Selymesen, mély tónuson szól, rezonanciája gyakorlatilag nincs – a legkiegyensúlyozottabb négyhengeres sem érhet fel a sorhatoshoz. Miközben a 4Matic hajtással az erő útra vitelével sincs probléma, azzal azért érdemes számolni, hogy a bivalyerős motor ellenére nem a sportos haladás a CLS műfaja. Bár képességei megvannak hozzá, kormányzása és futóműve is inkább a komfortos autózást támogatja, a hosszú utak megtételében kétséget kizáróan remek partner a nagy Mercedes. Van abban valami nyugtató, ahogyan 130 km/órás tempónál 1500/perces fordulaton pihen a hathengeres és a gumik zaján kívül szinte alig jut be bármilyen külső hanghatás az utastérbe. Kár, hogy a 34,7 milliós ár alaposan megszűri azt a kört, amely élvezheti a típus szolgáltatásait.
Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Mercedes-Benz CLS 400 d (Forrás: Autó-Motor)
