időjárás 12°C Amália 2022. október 7.
logo

Ki fogja a volánt?

Forrás: Autó-Motor
2022.08.12. 10:51
borítókép

Surányi Endre elmélkedése a baleseti okokról az Autó-Motor 1974/23-as számában jelent meg először.

Már régen töröm a fejem, hogy mi az oka bizonyos típusú autóbaleseteknek. Nem lehet véletlen, még csak a közlekedés bonyolultságával sem magyarázható, hogy két jármű frontálisan összeütközik, vagy egy autó elhagyja az úttestet – olvasható az Autó-Motor cikkében.

Az ilyen jellegű balesetek nagy részénél az utólagos vizsgálatok megállapították, hogy műszaki hiba nem történt, az úton nem volt forgalom, összeütközés esetén pedig az egyik szembejövő szabályosan vezetett.

Az illetékes szervek ilyen esetekben egyértelműen megállapítják, hogy a balesetet a vádlott figyelmetlensége okozta, s ezt a tételes törvények szerint el is ítélik. Ezzel az ügy elintézést nyert. Ha periferikus, véletlen előfordulásokról lenne szó, az ilyen esetekben nem érdemes tovább gondolkodni. Ha azonban bizonyos jelenségekkel gyakran találkozunk, a megelőzés céljából keresni kell az előidéző okokat.
Lehet, hogy ismerik azt a régi, de ma is a lényegre tapintó viccet, amikor az őrmester panaszkodik a feleségének, hogy nem honnan a …-ból veszik a fiai a goromba szavakat.

Valahonnan az autós-motoros társadalmunkat is érik ilyen nem kívánatos pedagógiai hatások. 

Azt hiszem, most rájöttem erre a rejtett csatornára.

A Tévéhíradó bemutatott egy frontális összeütközés utáni helyzetet, két felismerhetetlen autóroncsot. A szövegből kiderült, hogy a Zsiguli átkerült az út menetirány szerinti bal oldalára és nekiment a vele szemben szabályosan közlekedő Wartburgnak.
A Híradó után egy film következett. Autós lovag száguldott az autópályán szerelmével egy sportkocsin. Százhatvan kilométeres sebességet mutatott a mérőóra, miközben a férfi hosszú másodpercekig mélyen a nő szemébe nézve bűvölködött. Eközben a kormány szabályosan lengedezett, mintha robotvezető vagy maga a mennybéli isten ingatta volna Fittipaldit megszégyenítő rutinnal. Az is lehet, hogy a néhai „Meseautó” című filmdal szövege alapján működött, amely szerint: „…és a sors fogja tán a volánt”.

Úgy gondolom, minden filozofálás nélkül leszögezhetjük, hogy sok mindent lehet (bár kérdés, hogy ésszerű-e) a sorsra vagy egyéb tőlünk független dologra bízni, de az autóvezetést semmiképpen.

 Az ilyen autóbűvölős nőcsábítás a filmen még elmegy, különösen amióta a vetített hátteret feltalálták. Az autós nagy része azonban úgy érzi, hülyének nézik, hisz gyakorlatból tudják, hogy ha a másodperc tört része alatt nem figyelnek, bekövetkezhet valamilyen baleset. A filmbeli autóvezető pedig végtelen hosszú ideje nézi a jobb karjával átölelve tartott nőt, miközben bal kezével cigarettára gyújt, vagy igazítja a nyakkendőjét, a tükörből nézi az őt követő autót, amelyben revolverrel a kezében ül az imádott hölgyet indokolatlanul gyanúsító férj.
Az autósok másik, szerencsére kisebb része autósideállá emeli a film hősét, és utánozza vezetési stílusát. Fokozza a veszélyt, hogy ezek a hiszékenyek a kezdő autósok és motorosok közül kerülnek ki, akik figyelmetlen vezetés miatt még nem égették meg a szárnyaikat.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Autó-Motor)