Stefánia vagdalt: mi köze Sisinek a tojással töltött fasírthoz?

Ön tudja, kiről nevezték el a zuglói utat és a vagdaltat?

null

Stefánia belga királyi hercegnő József nádor legkisebb leányának, a későbbi belga királynénak a gyermeke volt, és fiatalon feleségül adták I. Ferenc József fiához, Rudolfhoz. Sisi nem kedvelte a menyét, állítólag bizalmasai körében flamand tehénnek, tramplinak hívta, de nem avatkozott bele az életébe.

Belgiumi Stefánia Klotild Lujza Hermina Mária Sarolta hercegnő
Fotó: Wikipedia Commons

Rudolf öngyilkossága után az özvegy trónörökösné elmenekült a bécsi udvarból, utazgatni kezdett, majd rangon aluli házasságot kötött Lónyay Elemér földesúrral, akivel boldogságban élt a IV. Károly által később grófi rangra emelt férj oroszvári kastélyában.

Rudolf és Stefánia, esküvői fénykép
Fotó: Wikipedia Commons

Híres volt jótékonykodásáról, és az ő védnöksége alatt alakult meg Budapesten az Országos Stefánia Szövetség, a jelenlegi védőnői hálózat elődje. A második világháború elől a házaspár Pannonhalmára menekült. Stefánia itt halt meg, és a főapátsági templom kriptájában temették el.

A Stefánia módra készített vagdalt
Fotó: Wikipedia Commons

Hazánkban élve megkedvelte az országot és a konyhát, sőt gazdagította is a magyar gasztronómiát. Az általa kreált főételek, pl. a Stefánia módra készített vagdalt, sült és rizottó közös jellemzője, hogy valamilyen formában beledolgozott főtt tojást tartalmaznak. De Stefániáról tortát is elneveztek.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Marcipán: a finomság, amit Mátyás király lakodalmán is felszolgáltak

Az angyalok kenyereként emlegetett édesség keletkezéséről többféle legenda kering. Tudta, hogy Aquinói Szent Tamás is megemlékezik erről a csemegéről?

A marcipán eredetéről a mélyreható kutatások ellenére sem tudunk semmi biztosat. Az ókori perzsák mindenesetre már ismerték a mandulából, mézből, olívaolajból és rózsavízből gyúrt finomságot, amelyet valószínűleg a keresztes lovagokat kísérő kalmárok hoztak el Európába. A 13. századi Itáliában feltűnt „marzapane” minden bizonnyal Keletről érkezett. Kolostorokban is fogyasztották, és Aquinói Szent Tamás (1226–1274) úgy vélekedett, hogy nem töri meg a böjti fogadalmát, aki marcipánt eszik.

A velenceiek azt mesélik, hogy 1400 körül Badrut Márkus cukrászmester kislánya a műhelyben játékból mézet kevert tört mandulába, és rárakta egy forró sütőlapra.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.