A népművelő-pedagógus több, mint harminc éve dolgozik a kultúra, az ifjúságszakma területein. A Király Zsiga-díjat kapott sokoldalú szakemberrel a népművelésről, a tanítás szépségeiről és a zene erejéről beszélgetett a beol.hu munkatársa.
A népművelő-pedagógus több, mint harminc éve dolgozik a kultúra, az ifjúságszakma területein. A Király Zsiga-díjat kapott sokoldalú szakemberrel a népművelésről, a tanítás szépségeiről és a zene erejéről beszélgetett a beol.hu munkatársa.
– Mi a feladata egy népművelő-pedagógusnak?
– Úgy vélem, a népművelő szó kezd kimenni a divatból, a legtöbben inkább kulturális menedzserként, közművelődési szakemberként tartanak minket számon. Pedig szerintem a népművelő kifejezésnek többlettartalma van. Magában foglalja a kultúra közvetítését, a szervezői tevékenységet és egyfajta segítségnyújtást a közművelődés igénybe vevőinek. Ugyanakkor a pedagógia is elválaszthatatlan része az életemnek. Nagyon szeretek tanítani, alsósoktól kezdve a felnőttekig minden korosztályt tanítottam már. És bár mindegyik korcsoportnak megvan a maga varázsa, hosszú évek alatt kikristályosodott előttem, hogy számomra az ifjúság és a felnőtt korosztály az, amellyel nagyon szeretek foglalkozni.
– Pedig mondhatni véletlenül csöppent bele a felsőoktatásba.
– Igen, egyik nap megkaptuk a hírt, hogy megszűnik a Békés Megyei Művelődési Központ, másnap pedig megnyílt előttem egy új ajtó, egy munkalehetőség a csabai egyetemen. Először óraadóként, majd rövid időn belül főállásban dolgozhattam, és azóta is dolgozom itt.
– Mit jelent Önnek a tanítás?
– Pedagógusként nemcsak a mit, hanem a hogyan is fontos. Tanítás közben el kell varázsolnunk a diákokat, fel kell keltenünk az érdeklődésüket, hogy később maguktól akarjanak utánakeresni a tananyagnak. Tudósok bebizonyították, hogy ötévenként megfeleződik az az anyag, amit megtanultunk. Viszont a szemléletet, az értékeket, amiket közvetítünk feléjük, nem fogják elfelejteni a diákok.
– A tanítás mellett a Békés Megyei Népművészeti Egyesület is egy biztos pont az életében.
– Először 1993-ban találkoztam Pál Miklósnéval, az ő szárnyai alatt kerültem közel a népművészethez. Azóta művelődésszervezőként és oktatóként is segítem az itt folyó munkát. Ugyanakkor érdekes, de az alkotás soha nem vonzott. Azt hiszem, nincs elég türelmem hozzá, illetve a szervezői, oktatói feladatok annyi időt és energiát vesznek el az életemből, hogy az elmélyült alkotási tevékenység nem férne bele. Igaz, ez is az alkotás egy módja – szerintem.
– Idén a kiemelkedő művelődésszervezői tevékenységéért megkapta a Király Zsiga-díjat. Mit jelent Önnek ez az elismerés?
– Számomra azért nagyon különleges ez a díj, mert ugyan tudtam, hogy vannak olyan szervezők, akik megkapták már ezt a kitüntetést, de többnyire inkább alkotóknak szokták odaítélni. Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy a népművészet területén, bár nem vagyok alkotó, mégis elismerik a munkámat.
– A zene a másik nagy szerelem az életében. Honnan indult ez a történet?
– Amikor a művelődési központban kezdtem dolgozni, a nagy csoportokért feleltem, így kaptam meg a szimfonikus zenekar menedzselését. Semmi közöm nem volt addig a zenéhez, viszont mellettük beleszerettem. Végül mégsem a komoly-, hanem a könnyűzene mellett kötöttem ki. Ebben a fiamnak is nagy szerepe volt, akiről időközben kiderült, hogy tehetséges ezen a területen.
– Zenetábort is szervez fiataloknak, jól tudom?
– Huszonöt évvel ezelőtt kezdtem el diáktáborokat szervezni. Majd az egyik évben hat vagy hét táborozó, köztük a fiam is, elhozta a gitárját. Hatalmas sikere volt a közös zenélésnek. Ebből az élményből született meg bennem az ötlet, hogy a következő évben indítsunk egy gitáros csoportot. Meghirdettük, és az első évben több mint tíz gyerek jelentkezett rá. Ma már ott tartunk, hogy negyven-ötven fiatal zenész jár a táborunkba.
– Rengeteg területen állja meg nap mint nap a helyét. Honnan van ennyi energiája?
– Ha kapok egy feladatot, akkor abba bele kell szerelmesednem. Amibe beleszeretek, abba beleásom magam, amit pedig nem szeretek, az előbb-utóbb kikopik az életemből. Hálás vagyok a sorsnak, hogy úgy alakult az életem, hogy többségében azokon a területeken végezhettem a munkámat, amiket kivétel nélkül nagyon szeretek és végtelen lelkesedéssel végezhetek.
Vágvölgyi Nóra
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.