Megjelent az Erdőfű Népi Kamarazenekar első lemeze
Elaludt a juhász, s szanaszét mászott a nyáj. Ahogy fölébredt, dörzsöli ám a szemit betyárosan, csakhogy ettől még nem lettek meg a juhok. Hát most mi lészen? Nagy-nagy bánatában kiment az erdő fűbe. Csak itt lehetnek ezek a juhok, gondolta magában. Ment, ment, kiért. Na, ott vannak már, látom, hogy fehérlenek, ezek a juhaim! Így kezdődik a juhait kereső pásztor számtalan egyéb változatban is fönnmaradt, többnyire szomorúan végződő története. Amit csak azért jó tudni, mert erről a történetről kapta nevét a most első lemezét megjelentető Erdőfű Népi Kamarazenekar.
A név üzenete pedig nyilvánvalóan nem az, hogy hiába keressük az elkóborolt juhokat, hanem a remény: létezik egy hely, az erdőfű (Erdőfű), ahol megtalálhatjuk azokat. Az albumnak címe nincs, viszont a borító a méltóságteljes fenyőerdők és párás csúcsú hegyek (Csíki-havasok netán?) távlataival magáért beszél.
A zenekar ugyan fiatal, viszont a muzsikusok egytől egyig tapasztalt figurái a magyar népzenei és táncházéletnek, ismerhetjük őket a Góbéból vagy a Buda Folkból is. A rend kedvéért soroljuk csak föl a tagok impozáns névsorát, hogy mindenki érzékelje az összefogás komolyságát: Maruzsenszki Andor, Kiss-Balbinat Ádám, Halmos Attila, Kalász Máté, Bede Péter, Éri Márton, Kaszap Atilla, Kerékgyártó Gergely, Zimber Ferenc, Salamon Soma, Király Tamás, Éri Katalin. A hangszerelés hasonlóképpen gazdag, a magától értetődő vonósokon, citerán, ütőgardonon, klarinéton kívül akad például szaxofon is az Erdőszombattelki tánczenében. Ez a szólóhangszer minden, csak nem autentikus, viszont a legcsöppnyi tájidegenség nélkül viszi a főszólamot a bőgő és a hegedű hátán.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.