Új művészeti vezető a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes élén

Lengyel Szabolcs Micsi legfőbb mestere Novák Ferenc „Tata”, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett magyar koreográfus volt.

null

Új művészeti vezető áll a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes élére. Lengyel Szabolcs Micsi legfőbb mestere Novák Ferenc „Tata”, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar koreográfus volt. Micsi és a Vasas legalább másfél évtizede találkoztak először.

– Akkoriban még Halmi Zoliék vezették az együttest Balogh Edinával, és elhívtak minket tanítani néhány anyagot, és koreografálni. Persze már előtte is hallottam a Vasasról, a szüleim is táncosok, én is a táncban nevelkedtem. Tudtam róluk, ismertem is őket, Cicerót például. Abban a szerencsében volt részünk, hogy aztán az első munka hozta a következőket. Az első benyomásom nagyon jó volt, bár új koreográfus új együttessel ritkán szerez rossz benyomást. Nagyon jó hangulatú munka volt, de igazán akkor lett nagyon jó, amikor másodszor is lehívtak. Szinte már hazajöttünk. Olyan csapat volt akkoriban a Vasas Táncegyüttesben, nagyon jó táncosok, és nagyon jó emberek, ez meg is könnyítette az első munkát.

Aztán ez, a Hej, Gagybátorban… koreográfusi díjat is nyert a szekszárdi néptáncfesztiválon. Az aranyos volt, amikor Halmi Zoli hívott, hogy nyertünk a koreográfiával egy DVD-lejátszót. Aztán ahogy teltek az évek, cserélődtek a vezetők is, és a táncosok generációi is váltották egymást. Szomorú volt látni, hogy a táncosok, akikkel elkezdtük, egyszer csak abbahagyták, de jöttek a fiatalok, ami pedig plusz erőt jelent. Visszatérő vendégek voltunk, úgy kétévente meghívtak minket a feleségemmel koreografálni.

Lengyel Szabolcs Micsi, a Vasas új művészeti igazgatója
Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

– Kinek a szárnyai alól nőtt ki?

– Csornán nevelkedtem, ott kezdtem el édesapám, édesanyám szárnyai alól, onnan mentem a Honvéd együttesbe, érettségi után katonaként kerültem oda táncolni, mert felvett Novák Ferenc Tata. Amikor letelt a katonaság, nem volt státusz az együttesben, én átmentem a Budapest Táncegyüttesbe, de egy év után 1997-ben Tata visszahívott a Honvédba, és tizenöt évet töltöttem ott, az utolsó években már tánckarvezetőként.

– Ezek szerint az autentikus vonalat képviseli?

– Igen, az autentikus is, meg a táncszínházi vonalat is. Mi a Tata szárnyai alatt ezt megtanultuk, de én nyitott is vagyok rá. Bár szeretem az autentikát, meg az az alapja mindennek, de szeretem nyitni az ollót. Csináltam egy saját kis csapatot is, amikor otthagytam a Honvéd együttest, egy saját kis utcaszínházat, táncszínházi produkciókat, ezek még most is működnek, gyerekelőadásokat csinálunk. Persze a néptánc az alapja, de például készítettünk egy vérpezsdítő flamenco-folk előadást is, Novák Péterrel dolgoztunk együtt. Szóval, sokszínű a repertoár, nagyra nyílik az olló, de az autentikán nevelkedtem, azt vallom.

A teljes, eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.