Nem jutott sok pihenés az elmúlt évtizedekben Kiss István tari pékmesternek, hiszen végigdolgozta a hosszú éveket, szívvel-lélekkel sütötte a finomabbnál finomabb pékárukat a helyieknek. Tudását most már fia viszi tovább – olvasható a Nógrád megyei hírportál, a nool.hu cikkében.
Mintegy hetven év után vonult vissza a munkától Kiss István helyi pékmester, aki mindössze 14 éves volt, amikor elsajátította a szakma fortélyait. Első kenyerét pedig még édesanyja kemencéjében sütötte meg.
1951-ben kaptam lehetőséget Nagybátonyban a kenyérgyárban, és éltem vele. Azóta jóformán csak pékként tevékenykedtem.
Volt egy rövidebb időszak, amikor más területen is kipróbáltam magam, egy időben ugyanis a salgótarjáni acélgyárban is dolgoztam. Ezenkívül pedig, amikor behívtak katonának, akkor szintén hanyagolni kellett ezt a mesterséget. Bár ott is előfordult, hogy kenyeret sütöttem a katonatársaimnak – idézte fel Kiss István.
Szerette ezt a nehéz szakmát
Hozzátette: bár egyáltalán nem könnyű ez a szakma, hiszen rengeteget munkával jár, de ő mégis szerette. Éjszakánként akár 9-10 órákat is dolgozott, így nem sok ideje jutott a pihenésre.
A helyi pékmester 1970-ben mestervizsgát tett, majd két évvel később családjával közösen megnyitotta az első üzletet Taron. Az első kemencét is saját maguk készítették el édesapjával, majd azt többször átépítették az évek során, végül modern sütőkre cserélték a kemencét, hiszen haladni kellett a korral.
Kiss István munkáját az elmúlt évtizedek során több alkalommal is elismerték. A kapott díjak mindegyikére igazán büszke a mester, de legjobban az hatotta meg, amikor 2008-ban a Magyar Pékszövetségtől életműdíjat vehetett át kimagasló tevékenységéért. Ráadásul rengeteg fiatalnak adta át tudását az elmúlt évek során, köztük a fiának is, aki a közelmúltban vette át az üzlet vezetését édesapjától.
Kiss István ismeri a jó kenyér titkát
A tari pék termékei titkát is megosztotta: úgy véli, a jó kenyér nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot, és az egyik legfontosabb összetevője a kovász. Ő maga a kezdetektől fogva így készít kenyeret, ettől lesz igazán jó minőségű a végeredmény. Emellett a megfelelő liszt is elengedhetetlen, amelyet egy időben a pásztói malomból vásároltak, jelenleg pedig többnyire Vácról szállítják nekik.
Az alapvető pékáruk mellett több termék is megtalálható a pékségükben, például különféle ízű rétesek, kakaós csiga, lekváros bukta, pogácsa és egyéb finomságok is. Tapasztalata szerint az emberek a tradicionális termékeket kedvelik a legjobban.
Nem mindig könnyű a pékek élete
Kiss István kiemelte, hogy manapság sajnos igen nehéz helyzetben vannak a pékségek. Ez a helyzet persze több okra is visszavezethető.
– Az elmúlt időszakban nagyon megemelkedtek az alapanyagok árai, így a péktermékeké is. Ráadásul sok kis helyi pékség háttérbe szorult, hiszen nem tudják felvenni a versenyt a nagy élelmiszerüzletekkel. Az emberek zöme ugyanis manapság inkább ott vásárol pékárut. Emellett pedig egyre kevesebben választják ezt a mesterséget – hangsúlyozta a pékmester, aki ugyan már visszavonult, de kitartásának és tudásának hála, a helybéliek a mai napig élvezhetik a település szívében lévő pékségből származó finomságokat, hiszen fia tovább élteti a családi hagyományt.
Borítókép: Kiss István már életműdíját is megkapta a Magyar Pékszövetségtől. (Fotó: NMH/Ladóczki Balázs)
