Címke: Tanácsköztársaság

Tekintettel arra, hogy az ismétlődő pletykák ellenére József Ágost sohase kívánt király lenni, eltávolítása már megelőlegezte, hogy az antant nem engedi IV. Károly visszatérését a magyar trónra.

Tárgyalások folynak és a területi bizottságban a nagyhatalmak által határozat is lett hozva, hogy a Szerb–Horvát–Szlovén királyság Temesvárért kárpótlás fejében megkapja egész Baranyát és Pécset.

Vasárnap lesz száz esztendeje annak, hogy 1919. augusztus 4-én a román királyi haderő elfoglalta Budapestet. A következő százkét nap során a megszállók módszeresen kifosztották a magyar fővárost.

A Tanácsköztársaság vezetői a bukásuk után családtagjaikkal együtt különvonattal Bécsbe menekültek a felelősségre vonás elől, mivel a baloldali osztrák kormány menedékjogot biztosított nekik.

A kommün feje fensőbbséges stílusban próbál tárgyalni a győztes hatalmakat képviselő politikussal, amivel még inkább aláássa a tanácskormány amúgy is egyre ingatagabb helyzetét, siettetve a végét.

A kommunista karhatalom összpontosította erejét, tüzérséggel és gépfegyverekkel felfegyverkezve elfoglalta Dunapatajt, Hartát és Kalocsát. Szamuely Tibor hóhérjai ezután kegyetlen megtorlást hajtottak végre.

Az ellenforradalom leverésével megbízott Szamuely Tibor június 21. után folytatja a Lenin-fiúkkal megkezdett leszámolási portyáját Kalocsán és a környező településeken.

A bolsevik diktatúra „sosem látott nagyüzemi terrorjával”, a civilizáció addigi értékeinek lerombolásával új világot akart létrehozni, megalkotta az embertelen 20. századot, a totális államokat.

Az ellenforradalom leverésével megbízott ­Szamuely Tibor népbiztos kiadja a parancsot: „Dobjátok őket a Dunába!” Így 19-én éjjel fejbe verik és hátrakötött kézzel, nyakukba akasztott kövekkel a folyóba vetik őket.

1919. júniusában Szamuely és a Lenin-fiúk az addigi brutális cselekményekhez képest is kirívóan kegyetlenül léptek fel az önvédelmi megmozdulások ellen.