Utópiák 133 napja

Nem tudom, hogy ha nem ezt a címet adja a közelmúltban megjelent könyvének Vörös Boldizsár, akkor vajon milyen címet adtam volna ennek a rövid ismertetésnek? Az ismertetés ugyanis nem lesz túl hosszú, ahogy a valamikori Magyarországi Tanácsköztársaság – amely 1919 júniusától már a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság nevet viselte – sem élt meg többet, mint 133 napot.

A kötet szerzője és a dokumentumok válogatója természetesen a másik oldalon – a fehér oldalon – állók korabeli feljegyzéseiből, hirdetményeiből, feljegyzéseiből is számosat közölt. Érdemes idézni a „A Magyar Nemzeti Kormány” nevében 1919. július 12-én, Szegeden A Magyar Nemzethez! címmel kiadott felhívásból, amelyet P. Ábrahám Dezső (Ungvár, 1875. július 10.–Budapest, 1973. július 25.) miniszterelnök és egyben igazságügy-miniszter írt alá:

„Nem ismerünk sem osztály-, sem faj-, sem felekezeti különbséget. Nem a gyűlölet, hanem a megértés vezet bennünket. Minden ember csak annyit ér előttünk, amennyit a munkájával és becsületességével kiérdemel, amennyi hasznot hoz hazájának. […] Fenn akarjuk tartani a háborút befejező forradalom vívmányait, amelyek a nemzeti demokráciát szolgálják. Egyenlő elbánást biztosítunk hazánk minden ajkú polgárának (Így!). Be akarunk kapcsolódni a Nyugat kultúrájába, ezért külügyi politikánk sikerét az antanttal való együttműködésben látjuk.”

Hasonló szellemiségű felhívást bocsátott ki a Magyar Nemzeti Hadsereg főparancsnoka Horthy Miklós altengernagy is 1919 júliusában a Magyar tisztek és katonák! címmel. 

„Magyar tisztek és katonák, kik vörös területen vagytok, hozzátok intézem szavaim, hozzátok fordulok, nemcsak mint törvényszerű parancsnokotok, hanem úgy is, mint becsületes honfitársatok! […] Ha nem rontotta meg még a kényszer lelketeket, ha szívetek feldobban még arra a gondolatra, hogy „felvirrad még valaha”, úgy jertek, sorakozzatok a nemzeti érzés, a hazafiság Szegeden kibontott s fennen lobogó zászlaja alá!”

A felhívások csak részsikereket hoztak, de nem tudható, hogy milyen hatásuk lehetett volna a továbbiakban, ha 1919. augusztus 1-jén nem bukott volna meg a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság.

A 133 nap a magyar múlt része, nem kitörölhető a történelmünkből, de jó példa lehet arra, hogy miként nem kell és lehet „új társadalmat” építeni.

Vörös Boldizsár kitűnő ismerője az adott időszak propagandájának, plakátjainak, röplapjainak, ahogy a kor humorának is. Kitűnően válogatott illusztrációk teszik teljessé a közreadott szövegeket, ahogy a korabeli viccekből való »szemezgetés« is. 

Álljon itt az utóbbiakból néhány:

„A jelszó. Mi volt a régi rezsim katonáinak a jelszava? A Haza mindenekelőtt! És mi a vöröskatonáké? Mindenekelőtt haza!”

„Mondjon két példát erre: egy birtokos, több birtok. Egy vöröskatona két lovat lop. Mondjon példát erre: több birtokos, egy birtok. Kun Béla és Pogány József egy cellában.”

„Igaza van: A Vörös Újság igazán nemzeti színű lap. Ugyan! Vörösnek hívják, fehér papíron van nyomva és zöld-eket ír.”

„Az ellenszegülő: Deák Ferenc szobrát lebontják. Miért? Mert nem állt fel, amikor az Internacionálét játszották.”

Vörös Boldizsár: Utópiák 133 napja. A Magyarországi Tanácsköztársaság története dokumentumokban. Budapest, 2024. Holnap Kiadó Kft. 294 oldal.