Ki volt Czettler Jenő? Agrárközgazdász, egyetemi tanár, akadémikus, a képviselőház alelnöke, a felsőház tagja. A Szolnok megyei Jászárokszálláson született 1879-ben, az 1900-as évek elején Németországban a mezőgazdasági szociálpolitikát, a skandináv államokban pedig a mezőgazdasági szövetkezeteket tanulmányozta. 1914-ben meghonosította hazánkban a gazdagimnáziumot, részt vett a forradalmi mozgalmak elleni szervezkedésben, ezért a Tanácsköztársaság idején eltiltották a tanítástól. Az őszirózsás forradalom bukását követően újjászervezte a Magyar Gazdaszövetséget, célja a jómódú birtokos parasztság megerősítése volt, a föld nélkülieket és a törpebirtokosokat kisbérletes telepítéssel kívánta biztos megélhetéshez juttatni. Úgy vélte, hogy az erős öntudatú középbirtokos parasztság képes eredményesen szembeszállni a fölforgató törekvésekkel.
Czettler Jenő több ciklusban képviselte a Jászságot a nemzetgyűlésben, majd az országgyűlésben.
Az ÁVH 1950 őszétől megfigyelte, aztán karácsony előtt pár nappal letartóztatta. Koholt vádak alapján perbe fogták: 1951 augusztusában, a Grősz-perben zárt tárgyaláson tíz társával a „népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” vádjában bűnösnek találták, tizenkét év börtönre, vagyonelkobzásra és a közügyektől tíz év eltiltásra ítélték. A tudós professzor börtönkórházban halt meg 1953-ban – a 301-es parcellába temették.
Ma a tápiósági családi sírboltban nyugszik, emlékezetét tábla hirdeti szülővárosában és a Kodály köröndön.
A szülőföldjükről elszármazott jászságiak mindenkor keresték a kapcsolattartás lehetőségét egymással és az otthon élőkkel. A fővárosban 1921-ben megalakult a Jászok Egyesülete Budapesten, a szervezetet 1946-ban feloszlatták, majd csak a rendszerváltozást követően, 1991 tavaszán alakulhatott újjá a Jászok Egyesülete. „Adósai vagyunk szülőföldünknek” – állt a csatlakozásra buzdító felhívásban. Czettler Jenő egykori fővárosi lakóházának falára is harminc éve került fel az emléktábla.
A jász – és kun – öntudathoz minden bizonnyal hozzájárul, hogy Mária Terézia 1745-ben aláírta a jászkunok 1702-ben elveszített kiváltságainak visszaadásáról szóló okmányt. Az Országgyűlés 2014-ben emléknappá nyilvánította a jászkun hármas kerület önmegváltását – a redemptiót – lehetővé tevő diploma aláírásának napját, május 6-át. A határozat „tisztelettel adózik azon jászkun polgárok előtt, akik – a magyar történelemben példátlan módon – szabadságukat 580 ezer rhénes aranyforintért vásárolták vissza”. A jász öntudat megőrzését, gyarapítását új eszközökkel szolgálja az egyesület közösségi médiában való jelenléte is – tudtuk meg Dobos László elnöktől. Rendezvényeik közül kiemelkedik a jász világtalálkozó, a soron következőt idén nyáron tartják.
