Az elmúlt három évtizedben reneszánszát éli a jász hagyományőrzés, s a rendszerváltás óta megerősödött a jász történeti tudat is, noha az etnikai önazonosítás már régebben feledésbe merült az asszimiláció és a Jászságba évszázadok alatt más tájakról érkezőkkel való keveredés okán. Mindazonáltal úgy véljük, hogy miközben a jászok a XIII. századi betelepülésük óta magyarrá lettek, a párhuzamosan a Jászságba települő „idegenek” is bizonyos fokig jásszá váltak, bekapcsolódva a közös történeti tudatba. Szabó László etnográfus így ír a folyamatról: „A jász öntudat, ami ma már csak történeti tudatként létezik, a mindenkori életben, hétköznapokban, ünnepeken sokkal erősebben, meghatározóbb módon volt és van jelen. Civil szervezetként pedig új szervezeti keretei is létrejöttek. Ma nemcsak a hagyományok ápolása terén fejtenek ki kulturális tevékenységet, de a közösségek egészét, magát a jászokat egyetemlegesen is közös összefogásra, az anyaterület pártfogolására buzdítják. Vállalkozásokat, gazdasági társaságokat, társadalmi megmozdulásokat, akciókat szerveznek, biztosítják jelenlétüket az ország, a nemzet életének legkülönbözőbb területein.”
Mi köti össze Kazinczy Ferencet és az Eddát?
Kulturális kirándulás a Rákócziak vidékén.