Sok évtizednek kellett eltelnie, hogy a fából és kemény bőrből készült sícsizmáktól eljussunk a minden igényt kielégítő, állítható síbakancsokig. Rengeteget változott a síruhák szabása, kinézete és színvilága is, mivel idővel ráeszméltünk, hogy a sípályán is számít, hogyan nézünk ki.
Elég belelapoznunk egy húsz évvel ezelőtti símagazinba, hogy lássuk, milyen gyorsan változik a sídivat. Bumfordi síkesztyűk, az űrhajóssisakok méretét meghaladó, böhöm fejfedők, illetve méretes, „susimacis” síkabátok és sínadrágok köszönnek vissza a lapokról és a weboldalakról. Nem is beszélve nagyszüleink fából készült, leginkább kacsalábra hasonlító síléceiről, robusztus „síbakancsairól” és bambusznádból készült botjairól.
A sídivat csak a hatvanas-hetvenes években lángolt fel, és a trendet gondosan követő síelők legnagyobb örömére a folyamat azóta is tart.
A kezdetek
Eleinte nem volt olyan útmutatás, amely meghatározta volna, hogyan nézzen ki egy síöltözet. A sípályán a hölgyek gyapjúszoknyát és sportcipőt viseltek, amit semmiféleképpen sem nevezhetnénk előnyösnek, hiszen ezek a ruhadarabok nem voltak vízállóak, ráadásul súlyuk miatt manőverezni is nehezebb volt bennük. A férfiak leginkább gyapjúpulóverben, lovaglónadrágban vagy buggyos gatyában síeltek, amelyet betűrtek a zoknijukba, így védve cipőjüket a beázástól.
Fotó: Fortepan / Jezsuita Levéltár
A diszkókorszak
Idővel a szellős síszoknyát a sztreccsnadrág váltotta fel, amelynek legfőbb előnye, hogy nem ázott át, ráadásul jóval könnyebb volt, mint a szoknya, így sokkal gyorsabban síelhettek benne a hölgyek. Végül, de nem utolsósorban a gyapjúszoknyával ellentétben nem dörzsölte ki az ember csupasz lábát. A feszes sínadrágok első változatai az 1960-as években jelentek meg, ám idő kellett, hogy széles körben elterjedjenek. Az 1970-es években azonban – a pajesszel és a trapéznadrággal együtt – észrevehetően népszerűvé váltak a síelők körében.
A neonkorszak
Hogy némi képet kapjunk az 1980-as évek sídivatjáról, elég, ha megnézzük a Wham! együttes Last Christmas című slágerének videoklipjét: ez idő tájt mindenki a méretes síkabátokat és sísálakat, a tégla alakú sításkákat és a széles léceket kereste a boltokban.
