Nem tudom, a mai gyerekek hol töltik a nyári szünidőt; amikor én iskolás voltam, szüleim minden nyáron egy-két hétre valamilyen táborba adtak. Felidézni sem tudom, mennyi vidéki településen jártam, de a természetjárás mindig része volt a programnak. Napközben számháború az erdőben, kirándulások, ismerkedés a növényekkel, állatokkal, este bátorságpróba, őrködés és az elmaradhatatlan tábortűz – írja a CsupaSport magazin munkatársa.
Fotó: PEXELS
Nagyjából ezt a hangulatot hozhatja vissza, aki vadkempingre vállalkozik. Hogy miben tér el a vadkemping attól, amikor kinézünk az interneten egy kempinget, lefoglaljuk a sátorhelyet, majd miután megérkeztünk az autóval, felverjük a sátrat, betérünk a közeli vendéglőbe, ahol kényelmesen megvacsorázunk, reggel pedig a közeli pékségből hozunk magunknak friss péksüteményt?
Meglehetősen sokban. Vadkempingezés során ugyanis kifejezett célunk, hogy elkerüljük a civilizációt.
Minden evéshez, alváshoz, létezéshez szükséges felszerelést magunkkal cipelünk, táborhelyünket pedig a természet lágy ölén ütjük fel.
A magunkkal hozott ennivalót esszük, esetleg felhasználjuk azt, amit az erdőben találunk. Tábortüzünket szintén az erdő száraz gallyaival tápláljuk. Este, ha felnézünk az égre, látjuk a csillagos égboltot, éjszaka elalvás előtt megfigyelhetjük az erdő neszeit. Másnap reggel pedig összepakolunk, felveszünk mindent a hátunkra, majd megyünk tovább…
A vadkempingezés a túrák kiegészítője.
Jellemzően gyalogos vagy biciklis túrázók alkalmazzák, akik nagyobb távot járnak be több nap alatt, de spórolnának a szállásdíjakon vagy egyszerűen csak szeretnének kicsit közelebbi kapcsolatba kerülni a természettel. Mielőtt azonban elindulnánk és magunk is útra kelnénk, fontos tudatában lenni, milyen jogi szabályozás alá tartozik Magyarországon a vadkemping.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
