Az MRI-felvételeket utána összehasonlították olyan felvételekkel, amelyeket egy korábbi kutatás során készítettek tíz nő és hét férfi agyműködéséről, akik a vizsgálatot megelőző egy éven belül estek szerelembe.
A két csoport agyi aktivitásában nagy hasonlóságot találtak. A párjuk láttán mind a régóta, mind a friss szerelemben élőknél elsősorban a középagy egyik területe, a jutalmazásért és elismerésért felelős, dopamint termelő, úgynevezett ventrális tegmentális terület aktiválódott.
A VTA azokban a tartós kapcsolatban élőkben különösen aktív volt, akik kapcsolatukat kifejezetten romantikusnak tartották, valamint a párjukat nagyon közel érezték magukhoz – írja a portál.
Bár a tudomány a tartós szerelem mechanizmusát a mai napig nem ismeri pontosan, az eredmények alapján a VTA aktivitása segít hosszú távon fenntartani az érzelmeket.
A teljes cikk ITT olvasható el.
Borítókép: Pixabay
