A Zalaegerszegen felnövő, de már Budapesten élő, 34 éves futó úgy emlékszik, tizenhárom éves kora körül ejtette végképp rabul az atlétika,
attól kezdve minden délután a pályán rótta a köröket, és futóiskolázott.
A mai napig érzem az atlétika pálya illatát, meghatározó emlék, amikor elkezdtem egyre jobban élvezni a futást. Az első versenyemen második lettem, majd a nyári edzőtáborba kerékpárral mentünk, ahol mindenkit letekerve elsőnek értem fel a hegy tetejére. Azóta is imádok hegyen vagy dombon felfelé futni, bringázni, innen pedig egyenes út vezetett a triatlonhoz. Jövőre, tizenöt év kihagyás után ismét célba veszek három triatlonversenyt, de majd szeretném alpesi körülmények között is próbára tenni magam.
Aszfalton és terepen is eredményes, elmondása szerint az eddigi legkedvesebb futóemléke a 2018-as Vadlán Ultra, amelyen az egyik legjobb barátnőjével sikerült a dobogó tetejére felállni. Neki akkor igazán élmény a verseny, ha nagy kihívást jelent, és a lehető legjobb formáját hozhatja ki magából. Taktikus, erejét jól beosztó futónak tartja magát, a táv végén, versenyszituációban vagy hajrá esetén is jól reagál.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Instagram
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!