Terepfutásban az erdő illata is motiváló

Gyömbér Viktória triatlonos és terepfutó életét huszonegy éve a mindennapos sportolás teszi teljessé – olvasható a CsupaSport cikkében.

Sporttagozatos iskolába járt, így kiskorától kezdve élete része a sport. Főállása mellett Gyömbér Viktória úszóedzőként is dolgozik, és hosszabb kihagyás után ismét rajthoz állhatott egy terepfutóversenyen.

A szüleim fontosnak tartották, hogy sportoljak, ezért is jártam sportiskolába

– kezdte az OP Running Team futója.

Anyukám atléta volt, apukám úszó, és megbeszélték, hogy nem szeretnének a hajnali úszásoknak meg a hétvégi elfoglaltsággal járó atlétikai versenyeknek kitenni, így inkább beírattak aerobikra. Éreztem, hogy a csillogó ruhák és a kifelé szóló mosolygás nem az én világom, ugyanakkor a suliban egyre jobban élveztem a futásokat.

A Zalaegerszegen felnövő, de már Budapesten élő, 34 éves futó úgy emlékszik, tizenhárom éves kora körül ejtette végképp rabul az atlétika,

attól kezdve minden délután a pályán rótta a köröket, és futóiskolázott.

A mai napig érzem az atlétika pálya illatát, meghatározó emlék, amikor elkezdtem egyre jobban élvezni a futást. Az első versenyemen második lettem, majd a nyári edzőtáborba kerékpárral mentünk, ahol mindenkit letekerve elsőnek értem fel a hegy tetejére. Azóta is imádok hegyen vagy dombon felfelé futni, bringázni, innen pedig egyenes út vezetett a triatlonhoz. Jövőre, tizenöt év kihagyás után ismét célba veszek három triatlonversenyt, de majd szeretném alpesi körülmények között is próbára tenni magam.

Aszfalton és terepen is eredményes, elmondása szerint az eddigi legkedvesebb futóemléke a 2018-as Vadlán Ultra, amelyen az egyik legjobb barátnőjével sikerült a dobogó tetejére felállni. Neki akkor igazán élmény a verseny, ha nagy kihívást jelent, és a lehető legjobb formáját hozhatja ki magából. Taktikus, erejét jól beosztó futónak tartja magát, a táv végén, versenyszituációban vagy hajrá esetén is jól reagál.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Instagram