– Vigyázat, csúszós! Most átlépünk ezen a vizes fatörzsön a túlsó partra. Ilyenkor, télen gumicsizmában jövök ki, ha beleesnék a patakba… bár nem fordult még elő. Rengeteg képet készítek ebben a völgyben. Három őshonos rák él Magyarországon, ezek közül a folyami és a kecskerák inkább a Dunában vagy lejjebb lévő tavakban, a kövi rák viszont a szennyeződéstől mentes hegyvidéki patakok lakója – magyarázza Potyó Imre.
Körülöttünk az élő, lélegző téli erdő. Avar zajol a lábunk alatt.
– A kövi rákot sokáig figyeltem, és törtem a fejem, hogyan is lehetne megfotózni. Nem csak a patakban mozogva – felülről, abban nincs semmi különös, hiszen dokumentarista képet bárki tud készíteni. Hanem megkomponálva, amikor éjjel együtt mozognak a csillagokkal.
Többször kijöttem tökéletesíteni a témát felszereléssel. Nem ment egyik pillanatról a másikra. Végül úgy oldottam meg, hogy az objektívet akváriumba tettem, ami félig kilógott a patakvízből.
Sétálva tanulható a természet. Közben a fotós figyel, s ha megakad valamin a tekintete, visszatér géppel is. Egy témánál 7-8 fotósalkalom szükséges ahhoz, hogy olyan kép készüljön róla, aminél már nehezebb jobbat lőni. Sokszor elég egy kör a Királyréti tanösvényen, vagy fel a Várhegy kilátóhoz, esetleg le a föld alá, az egykori vasércbányák egyikébe – ezeken a helyszíneken kivételes együttállásokra lehet bukkanni. Példának okáért a bányában Imre újabban egy kis patkósdenevér és egy lepke, a vörös csipkésbagoly hibernálódását figyeli napok óta és jár vissza fotózni.
Csodálatos világ ez! Az, aki nem mozgolódik a természetben, a kövi rákról sem hallott. Az átlagember így van a dunavirággal is. Ennek persze az is oka, hogy példányai hosszú idő után 2012-ben jelentek meg újból Magyarországon. Azon a nyáron tömegesen rajzottak a tahi hídon.

Fotó: szabadfold.hu
Imre akkor az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetben dolgozott, ahová tucatjával érkeztek a telefonok, az emberek a hidat elárasztó ismeretlen rovarokról számoltak be. A kérészek fénycsapdába kerültek, a közvilágítás áldozatai lettek. A problémát a tudósoknak sikerült orvosolniuk, ezután kezdte Imre megszállottan fotózni az apró rovarokat. Barátai épp Horvátországba mentek nyaralni, ő inkább a tahitótfalui kérészrajzást választotta. Nem bánta meg.