Hasznos tippek hegymenetre készülő kerékpárosoknak

Ha igazán messzire gurulnánk két keréken, előbb-utóbb szembejön egy domboldal, egy makacs szerpentin, egy zord hegy – azaz bukkanó – olvasható a CsupaSport cikkében.

Állhatatosság  

Pótolhatatlan tapasztalat az útvonal ismerete, ami egyben azt is jelenti, hogy egy hosszabb emelkedő első bevételekor ne számítsunk csodákra. Még kellő helyismeret birtokában is szembesülhetünk kellemes és kellemetlen meglepetésekkel, hát még anélkül. Ami biztos: minden esetben kellő tisztelettel viszonyuljunk a hegyhez, ha így teszünk, az is a sokkal barátságosabb odalát mutatja nekünk. Ha ismerjük az útvonalat, osszuk be az erőnket és a nálunk lévő folyadékot is képességeink és vérmérsékletünk szerint.

Helyes testtartás

Amikor ülve hajtunk, érdemes a lehető leglazábban tartani a felsőtestünket, különösen a vállat, a nyakat és a karokat, ugyanis energiát spórolunk, ha nem dolgoztatjuk a teljesítmény szempontjából másodlagos izmokat.

Lehetőleg kerüljük a „csipegetést”, vagyis hogy az erőlködéstől fel-le mozogjon a felsőtestünk. A kormányt sem kell erőteljesen magunk felé húznunk, bármennyire is csábító, az nem kapaszkodásra való.

Elhelyezkedés

Az emelkedés mértékétől függően helyezkedjünk kicsit előre a nyergen (minél meredekebben haladunk, annál jobban). Ha másképp törekednénk a helyes pozícióra, ügyeljünk rá, hogy a térdeink megközelítőleg ugyanolyan helyzetben legyenek a pedálokhoz képest, mintha síkon tekernénk, különösen, ha lelassul a pedálfordulatunk. (Súgunk: lelassul…)

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)