A trianoni békediktátum hatályba lép

Érvényessé válik a trianoni békeszerződés, amellyel három és fél millió magyar kerül idegen uralom alá, ami a The Times szerint meggyorsíthatja Közép-Európa megnyugvását. Zajlik a készülődés Baranya megye visszavételére a kivonuló szerbektől. Megegyezés születik arról, hogy az összes magyar hadifogoly hazatérhet az év végéig Szovjet-Oroszországból. Bethlen István miniszterelnök tiltakozik az ellen, hogy mások a kormány háta mögött tárgyaljanak a külfölddel.

Július végén hatályba lép a trianoni békediktátum, miután négy nagyhatalom is ratifikálta. A Pesti Hírlap vezércikkel emlékezik meg róla 26-án. „Július huszonhatodika feketebetűs gyásznapja a magyar históriának: holnap megtörténik Párisban a trianoni szerződés ratifikált szerződéseinek a kicserélése. Ettől a naptól számítják a Magyarország fölosztását kimondó történelmi okmány életbeléptetését. A Millerand-féle levél szellemében eddig sok reménységet fűztünk a szerződés alapján rövid időn belül munkához látott határmegállapító bizottság működéséhez. Azóta sok nyilatkozat hangzott el, amelyik ezeket a reményeket leszállította.” A volt francia miniszterelnök, Alexandre Millerand nyilatkozatát, amely a későbbi határkiigazítás lehetőségét nyitva hagyta, azonban változatlanul érvényesnek tekintjük. „Tudvalévő, hogy Magyarország csak ennek a kísérőlevélnek az ígéreteiben bízva határozta el a ratifikációt. Az ígéretek érvényességét a szenátusban tartott beszédében maga Briand (a hivatalban lévő francia kormányfő – a szerző) is elismerte, megengedvén, hogy a »határkiigazítások lehetségesek, ezt már a Millerand-féle kísérőlevél is megállapította.« […] Az entente-államok minden parlamentjében nemcsak az ellenzéki szónokok, hanem a felelős állásban levő politikusok is elismerték, hogy a trianoni szerződés, amelyik harmadfél (helyesen három és fél – a szerző) millió magyart szolgáltat ki idegen uralomnak, tökéletlen alkotás. Reméljük, az entente élni fog azokkal az eszközökkel, amelyek legalább a legkirívóbb igazságtalanságok helyrehozatalára alkalmat adnak.”

A Nagy-Trianon kastély Versailles-ban Fotó: Wikipédia

A Világ szemlézi 29-én a The Times cikkét, amely a diktátummal foglalkozik. Azt írják, „a Times arra a következtetésre jut, hogy nemcsak optimista felfogás, hanem nyugodt megfontolás is arra a bizakodásra jogosít, hogy a trianoni béke életbeléptetése hozzá fog járulni ahhoz, hogy meggyorsuljon Közép-Európa megnyugvása, amelytől nemcsak az egyes érdekelt államok, hanem továbbmenőleg, az egész kontinens jóléte is függ. […] A szerződés föltétlen betartása sürgős szükség Magyarországtól, amely Hegedűs pénzügyi diktátor ügyes vezetése alatt megkezdte a föléledést, el lehet várni, hogy könnyelműen nem fogja veszélybe sodorni a nemzeti jólét újból való megindulását a sors elleni hiábavaló harccal. Ha Magyarország Nyugat-Magyarország lojális átadásával bizonyságot tesz jóakaratáról, akkor joga van rá, hogy a pécsi kérdésben lojálisan járjanak el vele szemben.”

A 8 Órai Ujság már 27-én arról ír: „A kiszivárgott hírek szerint a szerbek még a kiürítés előtt bizonyos irányváltozást szeretnének eszközölni a város kormányzatában.” Egy szerb politikustól úgy értesültek: a jövendő kormánybiztosuk, „Jaksics Zsarkó Linder Béla elmozdításáról tárgyalt és arról, hogy a polgárságot hogyan vonhatnák be a város ügyeinek a vezetésébe. A tárgyalások eddigi menetéből azonban megállapítható, hogy Pécs polgársága – a sok szenvedés dacára – nem hajlandó együttműködni a szerbekkel és kommunistákkal, már csak azért sem, mert jól tudják, hogy a kiürítésnek a közeljövőben meg kell történnie.” Az Ujság 31-én közli: „Küszöbön áll Baranyába való bevonulásunk”. Vargha Lajos rendőrfőtanácsos a lapnak elmondja: „Fix időpontot meghatározni természetszerűleg nem lehet, de utasítást kaptunk, hogy a közeli bevonulást a legteljesebb felkészültséggel várjuk. […] A főkapitány székhelye egyelőre Kaposvár marad, én csak a rendőri szolgálat szervezésére utazom Pécsre. Pécsett kapitányságot állítok fel, úgyszintén a bányavidéken, a fő határátlépési pontokon, a vasúti átjáróknál pedig kirendeltségeket.”

A Pesti Hírlap az MTI hírét közli 31-én: „Megegyezés jött létre Rigában – Még az idén hazajön valamennyi hadifogoly”. „Hanetski követ, mint az orosz szovjetkormány megbízottja és dr. Jungerth osztálytanácsos, mint a magyar kormány meghatalmazottja, e hónap 28-én Rigában aláírták az egyezményt, melynek értelmében az összes magyar hadifoglyok, beleértve a visszatartott túszokat és polgári internáltakat, továbbá a halálraítélt Marschall századost, még az év vége előtt vissza fognak térhetni hazájukba.”

A Házban Beniczky Ödön egykori belügyminiszter ismét terjengős, homályos beszédben bűncselekmények eltűrésével és korrupcióval vádolja a kormányzót és a kormányt. Aztán amikor Bethlen István belekezd a válaszba, a 8 Órai Ujság 29-i tudósítása szerint „kezével legyint és kimegy a teremből”. A kormányfő reakciója: „a képviselő úr ugyanazokkal az ügyekkel jött ma ide, amelyekről már annyiszor beszélt a Házban. […] A képviselő úr visszatért ismét az udvartartás pénzpazarlásaira is. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy éppen a kormányzó úr volt az, aki ezeknek a pazarlásoknak véget vetett. Ha a képviselő úr úgy akarja feltüntetni, hogy ismét túlköltekezés van a kormányzóságon, ezt visszautasítom. […] Az a hang, amelyet a képviselő úr itt megütött és rendszeresen meg akar honosítani, akadályozza meg az országban a közrend helyreállítását. Ez a hang teszi lehetetlenné, hogy ebben az országban nyugodt kormányzás folyhassék. És ha eddig nem érkezett el, most elérkezett az idő, hogy minden becsületes ember e gyanúsító hang ellen tiltakozzék.”

A Budapesti Hírlap 28-án arról ír, hogy a „szélsőbaloldali ellenzék képviselője”, Rassay Károly a parlamentben „minden ok nélkül fölvetette azt a kérdést, vajon lehet-e egy magyar képviselőnek vagy politikusnak bűnéül felróni azt, hogy ha külföldi politikusokkal tárgyalást folytat, s érintkezést tart fönn?” Bethlen István úgy válaszol: „A kormányzat nevében a leghatározottabban tiltakozom, hogy politikusok különböző irányban tárgyalásokat kezdjenek. A kormány felelős, s ha a kormány háta mögött tárgyalásokat folytatnak, akkor nem lehet a felelősséget viselni. És ezekből a tárgyalásokból nem is származhatik semmi jó.”

A hírlap Trafikálás a külfölddel című cikkében foglalkozik a témával, melynek szerzője nagy valószínűséggel Rákosi Jenő főszerkesztő. „A trianoni szerződés tegnap megkapta a végső szankciót. A vértől csepegő aktát nyájas szavakkal cserélték ki velünk. […] A gyász, a megpróbáltatás súlyos óráit éljük, de ha betévedsz a nemzetgyűlésbe, ott mindenről hallasz, csak arról nem, ami a legjobban fáj. Ott vidáman interpellálnak, dühösen személyeskednek […] Semmi sem jellemezheti élesebben a magyar meghasonlást, a magyar tévelygést, mint az a kérdés, amelyet ma dobtak bele a nemzetgyűlésbe. A kérdés az, hogy érintkezhetik-e akárki közülünk külföldi államok politikusaival az ország dolgában. […] Bethlen miniszterelnök szigorú szabatossággal válaszolt a kérdésre, amely nem is lehet kérdés, hacsak ott nem, ahol a politikai gyűlölet, fegyelmezetlenség és züllés üli orgiáit. A külfölddel, közvetlen szomszédainkkal mindnyájan keressük a békés viszonyt és érintkezést, de a tisztes megegyezést nem hozhatja más, csak a felelős kormány. Egyesek, kalandorok, pártok, internacionálék akár nyílt, akár titkos trafikálása árulás az ország ellen és ütött a végóránk, ha az ország érdeke, az ország dolga magánvállalkozók kezén árucikké aljasodik a nemzetközi forgalomban. A haza, mint árucikk, az ország, mint szabad forgalom tárgya. Ezt a rothadt gondolatot örökre el kell földelnünk.”