Szóval nincs a pápával semmi baj?

Ferenc pápa ideológiai tevékenysége egyre inkább egy irányba mutat, s ahelyett, hogy egyesítene, inkább politikailag megosztja a híveket.

epa09219477 A handout picture provided by the Vatican Media shows Pope Francis (L) receiving the President of the European Commission Ursula von der Leyen at the Vatican, 22 May 2021. EPA/VATICAN MEDIA HANDOUT HANDOUT EDITORIAL USE ONLY/NO SALES Fotó: VATICAN MEDIA HANDOUT

Jómagam eddig háromszor írtam Ferenc pápáról, meglehetősen kritikusan, nem kétséges. A kifogásaim miatt kaptam is bírálatokat. De azért most mégis, finoman megkérdezném: vajon mit gondolhatunk a pápáról, miután kiderült, hogy a szeptemberi eucharisztikus kongresszusra érkező pápa budapesti tartózkodása során nem kíván találkozni sem Áder Jánossal, sem Orbán Viktorral?

Vajon ez a soha nem látott, példátlan arcátlanság is elfogadható?

Bevallom: én nem fogadom el, s mint római katolikus, tiltakozom a pápa elfogadhatatlan – még vissza nem vont – döntése ellen.

És azt is bevallom: számomra ez a fejlemény éppen az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem meglepő fordulat, sőt majdhogynem logikus lépés a pápa részéről – a legrosszabb irányba. Korábbi írásaimban éppen azt próbáltam jelezni, hogy bizonyos jelenségek, illetve a pápa egyes megnyilvánulásai egyértelműsítik, hogy túlságosan közel került a mai, kommunisztikus, globalista liberális ideológiához, s igencsak távoliak számára azok a szuverenista, nemzeti, konzervatív értékek, amelyeket a magyar kormány százszázalékosan képvisel.

Röviden felidézve:

Az első cikkem a pápáról 2017. május 11-én jelent meg a Magyar Időkben A szabadkőművesség és a pápa – a katolikus egyházfő és a liberális emberi jogi fundamentalizmus térnyerése címmel. Ebben arról írtam, hogy a szabadkőművesség Ferenc pápát megválasztása óta meglehetősen nagy becsben tartja. Ezzel kapcsolatban leírtam, hogy a pápa megválasztását követő napon az Olasz Nagy Kelet páholy (Grande Oriente D’Italia), mely az ország szabadkőműveseit képviseli, kibocsátott egy hivatalos közleményt, melyben dicsérte őt a megválasztása napján megtett első egalitáriánus, egyenlőségre törekvő intézkedéseiért. A dokumentum nyilvánvalóvá tette a szabadkőművesek azon várakozását, hogy az új pápa az Egyházat a szabadkőművesség által vágyott demokratikus útra vezeti majd. Ez az álláspont az Olasz Nagy Kelet páholy hivatalos honlapján jelent meg.

Nem azt állítottam, hogy a pápa szabadkőműves lenne, azt viszont igen, hogy céljaik sok tekintetben összecsengenek, például a nemzeti „egoizmus” felszámolásában, a globalizmus dicséretében, illetve a bevándorlás kapcsán a migránsok feltétel nélküli befogadásában, a migránsok emberi jogaira alapozott szolidaritásban, a nemzeti szempontok háttérbe tolásában.

A második cikkem a blogomban jelent meg 2020. április 13-án Egyszerűen nem értem a pápát címmel. Ebben a pápának a Tablet nevű katolikus lapnak adott interjújából idéztem, melyben a pápa így fogalmazott: „Ebben az időben, amikor Európában populista hangokat hallunk és szelektív politikai döntéseknek vagyunk szemtanúi, könnyen eszünkbe juthatnak Hitler 1933-ban elhangzott beszédei, amelyek nem sokban különböznek néhány európai politikus mostani szólamaitól.”

Kommentárként azt írtam akkor, hogy ezek a kijelentések kifejezetten politikai természetűek, politikai fogalmakat és nyelvet használ a pápa, átveszi a liberális irányzatok szlengjét és ilyen irányból „üzen” valahová névtelenül, de sajnos kódolhatóan. Ha a liberálisok populista politikusokról beszélnek, akkor mindenki tudja, hogy – többek között – Kaczynszkira, Le Penre, Salvinira, Melonira, Babisra, és természetesen Orbán Viktorra gondolnak. Ők ki is mondják ezeket a neveket, lesújtóan és elítélően, Ferenc pápa nem mondta ki – de csak ennyi a különbség. Ráadásul a liberálisok szája íze szerinti hitlerezés pedig végképp megmagyarázhatatlan. Világossá tettem álláspontomat: egy pápa nem lehet egy politikai irányzat követője, híve, szolgálója. Illetve lehet, de akkor nagy a baj.

Végül néhány napja, május 17-én jelent meg a blogomban a Ferenc pápa és a világkormányzás című írásom, melyben kommentáltam a pápának a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz írt nyílt levelét. A pápa e levélben egy globális tervet sürgetett, amely létrehozza a globális kormányzás régi és új intézményeit, valamint megteremti a nemzetközi kapcsolatok új hálózatát az integrált (?) emberi kapcsolatok érdekében. Kritikusan állapítottam meg ismét, hogy a pápa e levele újabb elköteleződés a globalista liberális ideológia, illetve a Klaus Schwab által megfogalmazott Great Reset (Nagy Újrakezdés) neokommunista célkitűzései mellett.

Azért idéztem fel írásaimat, hogy megmutassam: Ferenc pápa ideológiai tevékenysége egyre inkább egy irányba mutat, s ahelyett, hogy egyesítene, inkább politikailag megosztja a híveket.

Ez már önmagában is nagy hiba, de Ferenc pápa most „szintet lépett”: már nemcsak szavakban áll ki a globalista-liberális tábor mellett a nemzeti, szuverenista, konzervatív táborral szemben, hanem közvetlen politikai tartalmú döntést hozott: nem kíván találkozni a kereszténység egyik legnagyobb ünnepén a magyar miniszterelnökkel és az államfővel, mert úgy látja, hogy ők egy másik politikai táborhoz tartoznak, mert hiszen ők „populisták”, „migránsellenesek” és „globalizmusellenesek”, valamint nacionalisták.

Ferenc pápa elhatározása színtiszta, egyoldalú politikai cselekvés. És ellentmond a pápaság szellemiségének.

Az pedig, hogy a rövid budapesti tartózkodása után Szlovákiában három napot (!) akar eltölteni, egyenesen vérlázító.

Szerényen javaslom: érdemes még egyszer újragondolni a pápáról alkotott véleményeket.

Persze lehet, hogy akkora lesz a nyomás a pápán, hogy végül meggondolja magát, és mégis találkozik a két magyar államférfival.

De a kocka már a részéről – sajnos – el lett vetve.

Hitbéli társaim: gondolkozzunk!

(Borítóképen Ferenc pápa, amint a Vatikánban fogadja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét. Fotó: PA/Vatican Media)