Jómagam eddig háromszor írtam Ferenc pápáról, meglehetősen kritikusan, nem kétséges. A kifogásaim miatt kaptam is bírálatokat. De azért most mégis, finoman megkérdezném: vajon mit gondolhatunk a pápáról, miután kiderült, hogy a szeptemberi eucharisztikus kongresszusra érkező pápa budapesti tartózkodása során nem kíván találkozni sem Áder Jánossal, sem Orbán Viktorral?
Vajon ez a soha nem látott, példátlan arcátlanság is elfogadható?
Bevallom: én nem fogadom el, s mint római katolikus, tiltakozom a pápa elfogadhatatlan – még vissza nem vont – döntése ellen.
És azt is bevallom: számomra ez a fejlemény éppen az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem meglepő fordulat, sőt majdhogynem logikus lépés a pápa részéről – a legrosszabb irányba. Korábbi írásaimban éppen azt próbáltam jelezni, hogy bizonyos jelenségek, illetve a pápa egyes megnyilvánulásai egyértelműsítik, hogy túlságosan közel került a mai, kommunisztikus, globalista liberális ideológiához, s igencsak távoliak számára azok a szuverenista, nemzeti, konzervatív értékek, amelyeket a magyar kormány százszázalékosan képvisel.
Röviden felidézve:
Az első cikkem a pápáról 2017. május 11-én jelent meg a Magyar Időkben A szabadkőművesség és a pápa – a katolikus egyházfő és a liberális emberi jogi fundamentalizmus térnyerése címmel. Ebben arról írtam, hogy a szabadkőművesség Ferenc pápát megválasztása óta meglehetősen nagy becsben tartja. Ezzel kapcsolatban leírtam, hogy a pápa megválasztását követő napon az Olasz Nagy Kelet páholy (Grande Oriente D’Italia), mely az ország szabadkőműveseit képviseli, kibocsátott egy hivatalos közleményt, melyben dicsérte őt a megválasztása napján megtett első egalitáriánus, egyenlőségre törekvő intézkedéseiért. A dokumentum nyilvánvalóvá tette a szabadkőművesek azon várakozását, hogy az új pápa az Egyházat a szabadkőművesség által vágyott demokratikus útra vezeti majd. Ez az álláspont az Olasz Nagy Kelet páholy hivatalos honlapján jelent meg.
Nem azt állítottam, hogy a pápa szabadkőműves lenne, azt viszont igen, hogy céljaik sok tekintetben összecsengenek, például a nemzeti „egoizmus” felszámolásában, a globalizmus dicséretében, illetve a bevándorlás kapcsán a migránsok feltétel nélküli befogadásában, a migránsok emberi jogaira alapozott szolidaritásban, a nemzeti szempontok háttérbe tolásában.