Halmai Gábor alkotmányjogász, a valahai SZDSZ holdudvarának prominens alakja az Élet és Irodalom legutóbbi számában azt állította, hogy a rendszerváltás után esély mutatkozott a „polgári” közép-európaiság visszatérésére, ám a 2010 után – az Orbán-kormány hatalomátvételével – ez az esély elszállt, és a közép-európaiság „újra átadta a helyét az immár posztkommunista kelet-európaiságnak.”
Nos, ezért képtelenség szót érteni egymással liberálisoknak és nemzetieknek.
Számomra – és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül – a rendszerváltást követő két évtized nem volt más, mint az Antall-kormány négy viharos éve után a posztkommunizmus látványos visszatérése és újbóli hatalomba kerülése, amelyen belül az első Orbán-kormány ugyan négy évre reményt adott, de 2002 után újra a posztkommunizmus vette át a terepet egészen 2010-ig. Röviden: a kommunista után egy posztkommunista rendszer uralta az életünket.
Vagyis: ami Halmai Gábornak és az általa idézett Berend T. Ivánnak a közép-európaiság két évtizedét jelentette, az számomra és a nemzeti-polgári oldal számára nem volt más, mint a Kádár-korszak reinkarnációja.
Mert kérdezem én: mit jelent akkor Halmai számára a közép-európaiság? Vajon a pufajkás Horn Gyulát jelenti? Vagy talán Bársony Andrást, Kovács Lászlót, Lendvai Ildikót, Nagy Sándort, Szekeres Imrét, na és persze Gyurcsány Ferencet, Szilvásy Györgyöt, Puch Lászlót, Draskovics Tibort jelenti a közép-európaiság? Vagy kit jelent a közép-európaiság Halmai és Berend T. számára?
Vagy csak nem a posztkommunizmus jelenti a közép-európaiságot?
Nos, itt vannak a gigantikus szemléleti különbségek. Persze, tudjuk, hogy az SZDSZ koalícióra lépett a posztkommunista MSZP-vel, s úgy látszik, ez már elég volt ahhoz, hogy a posztkommunista mentalitást a zsigereikben hordozó, hatalmukat átmentő kádári elit számukra rögvest „közép-európaivá” vált…
De nem vicces ez egy kissé?
Azt azért Halmai is elismeri, hogy nem segítette a közép-európaiság újraformálódását a tény, hogy a régi rendszer képviselői számára elmaradt a felelősségre vonás (s hozzáteszem: az elitcsere!), sőt, az új rendszer sokuknak a meggazdagodásával járt együtt. Valamint jól látja azt is, hogy 1989–1990-ben az alkotmányozásból teljes egészében kimaradt a népesség, a társadalom, s e részvételhiány is okozta azt, hogy nem alakult ki a kádári alávetettség után a polgári szemléletmód és attitűd.
