Csakhogy: elképesztő Halmai azon állítása, hogy a Fidesz 2010 utáni „alkotmányos puccsa” által létrehozott új alaptörvény annak minden következményével együtt visszavetette az országot a kelet-európaiságba, tehát „természetesen” az autokrata kormányzásba, a homofóbiába, az idegengyűlöletbe, a rasszizmusba stb., stb. (Jól ismerjük az unalmassá vált jelzőket…)
Kérdezem én: az nem probléma Halmai számára, hogy az új alaptörvény lényegében véve megtartotta az 1989–1990 táján elvégzett alkotmánymódosításokat? Értve ezalatt főleg azt, hogy akár a kancellári típusú kormányzati rendszer, az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonya, az alapjogok rendszere, az önkormányzatiság, a köztársasági elnöki státusz, a közvetlen demokrácia intézményei (beleértve a népszavazást is), a parlamentfeloszlatás lehetőségei stb. nagyjából változatlanok maradtak? Hiszen azt állítja, hogy az alkotmánymódosításra épülő rendszerváltás után két évtizedig fennállt a remény a közép-európaiságra! Ha a 2011-es új alaptörvény a régi alkotmánymódosításra épül továbbra is, akkor alkotmányosság szempontjából ugyan mi akadályozza a közép-európaiság kialakulását? És hogyan is számolta fel az alkotmányos jogállamiságot az Orbán-kormány, ha érvényben hagyta az SZDSZ aktív részvételével megalkotott 1989-es alkotmánymódosítás szinte minden passzusát?
Ja, ha csak úgy nem, hogy az új alaptörvényben van egy preambulum, amely elismeri a kereszténység nemzetmegtartó erejét, és tiszteletben tartja a Szent Koronát?
Akkor jó lenne erről őszintén beszélni, és nem mellébeszélni.
Teljességgel nyilvánvaló, hogy az új alaptörvény minden szempontból lehetőséget ad a közép-európaiság szellemiségének újraépítéséhez, a visegrádi országokkal karöltve.
Borítókép: Halmai Gábor alkotmányjogász (Fotó: YouTube)
