Ebben az egyetlen szóban tényleg egyetértünk: hogy hihetetlen.

Hihetetlen, hogy van valaki ebben az országban, aki a Civil Jogász Bizottság dokumentumai, videói, sok-sok vallomás és egyértelmű vizsgálati eredmény, de legutóbb Skrabski Fruzsina Áldozatok 2006 című dokumentumfilmje után még képes azt mondani, hogy szemkilövetések sosem voltak.

Csatlakozva ezáltal az elhunyt Heller Ágnes filozófusnőhöz, aki a rendőrattakok utáni uniós meghallgatáson képes volt szintén azt mondani, hogy nem lőtt senki Budapest utcáin 2006. október 23-án.

Nos, ezért azt kell mondanom: tényleg nagy a baj széles e honban.

Ha a Haskó László-i vonalvezetés nincs teljesen egyedül a baloldalon, akkor, azt hiszem, nincs mit tárgyalnunk egymással.

Mert akkor valóban nem két országban, hanem két univerzumban élünk, nem értjük egymást, nem tudunk egymással mit kezdeni – és nincs is miről beszélnünk.

Nincs értelme a vitáknak sem, mert normális és értelmes vitákhoz legalább az evidens tények tudomásul vétele szükséges. Ez a haskólászlóizmusban nem adatik meg.

Sajnos territoriálisan nem tudunk különválni egymástól, mint azt például flamandok és vallonok bármikor megtehetnék (lehet, hogy meg is teszik egyszer).

Valahogy tehát bírjuk ki egymást az országhatárokon belül, s ebben az önfegyelemben nekünk, nemzetieknek, keresztényeknek kell példát mutatnunk. Méghozzá jézusi türelemmel.

Bár a türelemnek még nála is határt szabott a kufárok megjelenése a templomban.

De tudják mit? Már meg is bántam, hogy ennyit sort szenteltem a ballibek egyik „hasznos idiótájának” (idézet volt).

Gyorsan felejtsük el, mert nem ér annyit.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján tartott megemlékezésen az Erzsébet téren 2021. október 23-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)