Ferenc testvéren megint kitört az őszödizmus, most éppen Trianon kapcsán

Gyurcsány filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozott a jog, az igazság és a normák viszonyáról.

Személyek - Gyurcsány Ferenc Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

A jogot tehát – ami a fentiekből következik – az erősek, vagyis a hatalmat gyakorlók alkotják meg. Ez a jog tehát nem abszolút, hanem relatív jog, hatalomfüggő és hatalomhoz kötődő, vagyis attól függően változik, hogy éppen ki kerül hatalomra egy országon belül vagy a nemzetközi politikában.

De akkor – és ezt már nem viszi tovább Ferenc testvér hűvös elemzésében – a trianoni békediktátum sem más, mint a győztesek, az „erősek”, a hatalmat gyakorlók „joga”, ami azonban, ha a jövőben más és mások lesznek az „erősek”, minden további nélkül megváltozhat. És majd akkor azt sem fogja vitatni „egyetlen komoly közjogi tényező” sem – mert nem lesz hozzá elég fegyvere és ereje.

Ha az igazság annyira relatív, amennyire azt Ferenc testvér beállítja, akkor Trianon is addig él, amíg a jelenlegi konstellációk fennállnak. Ez következik abból, amit leír az őszödi hős. És ez reményekre adhatna okot (nem neki persze).

Ráadásul nincs igaza ebben sem: az európai történelemben a vesztfáliai béke (1648) óta az államok területi függetlensége és szuverenitása alapvető elvvé vált a nemzetközi viszonyokban, miként az első világháború időszakára a nemzeti-etnikai önrendelkezés elve is normává vált, különösen Wilson amerikai elnök 1918 januárjában elmondott 14 pontja értelmében.

Vagyis Trianon előtt már érvényben voltak azok a nemzeti, területi és etnikai normák a nemzetközi viszonyokban, amelyek nem az „erősek” jogai és igazságai voltak, hanem mindenki által elfogadott kiindulópontok nemzetközi megállapodások esetében.

Ezért nem mondható az, hogy semmi más nem történt, mint hogy az erősek akarata érvényesült Trianonban, mert hát – a’ la Gyurcsány – ilyen az élet. Nem, Magyarországgal szemben az európai nagyhatalmak példátlan, soha nem látott módon megszegték azokat a nemzetközi viszonyokat szabályozó alapelveket, amelyeket évszázadok alatt ők maguk dolgoztak ki és alkalmaztak. És ez bűn volt, menthetetlen bűn Magyarországgal szemben, amit senki mással szemben nem követtek el. És ez fáj nekünk a mai napig.

De mit érthet ebből Gyurcsány, akinek még csak nem is harangoztak hazafiságról, normákról, nemzettudatról?

A velünk élő Őszöd és az őszödizmus tehát folytatódik – de minek is?