Simor András, a „nemzetközileg megbízható”

Lassan megtanuljuk, hogy adott esetben csak azért nyeri el valaki az EBRD alelnöki posztját, mert „jó elvtárs”, és semmi más.

Nos, mindezt azért is kijelenthetjük, mert Simor András, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke nyerte el az EBRD alelnöki funkciójára kiírt pályázatot. Az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank pályázatára mintegy százan jelentkeztek a világ minden tájáról, s végül Simor András kapta meg a sokak által álmodott pozíciót.

És itt ki kell jelentenünk: nem a szakmai teljesítménye alapján kapta meg a sokak számára álmot jelentő vezetői állást. Ugyanis kénytelen vagyok itt és e helyen a Global Finance nevű világhírű gazdasági magazinra utalni. A lap 1994 óta minden évben közzéteszi a világ ötven legfontosabb országainak jegybankárairól szóló értékelését, amelyben A-tól F kategóriáig rangsorolja az intézményvezetőket aszerint, hogy mennyire voltak sikeresek az infláció kordában tartásában, a gazdasági növekedés elősegítésében, a saját fizetőeszköz stabilitásnak megőrzésében, illetve a kamatlábak menedzselésében.

Simor András a fentiek mérlegelése alapján 2012-ben is C besorolást kapott, akárcsak 2010-ben és 2011-ben. Tudni kell ehhez, hogy a lap besorolásában az E és az F kategória lényegében bukást jelent, s ebbe az osztályba nem is soroltak senkit 2012-ben. Simor mellett még a fehérorosz jegybankelnök kapott C minősítést, a legrosszabb D kategóriába csak az ecuadori és az argentin elnök került.

A skálája alapján a Business Insider összeállította a világ tíz legjobbjának és legrosszabbjának tartott jegybankelnökről szóló listát, és mindkettő kapcsán három fontosabb makroadatot (maginfláció, munkanélküliség és alapkamat) a rangsor mellé illesztett. Az ötven jegybankelnök közül a legrosszabbnak a magazin az argentin Mercedes Marcó del Pont elnök asszonyt tartja, akit az ecuadori, illetve a japán intézmény vezetője követ. Az ötödik legrosszabb helyezést Simor András kapta.

Nos tehát, hölgyeim és uraim, az ötödik legrosszabb jegybankelnök nyerte el száz pályázóból az EBRD-alelnöki pozíciót. Ez szerintem korrekt és tisztességes. Sőt, a módszert illetően Gyurcsány Ferenc szellemét kell hogy idézzem: „Törvényesen és tisztességesen!”

Még azt is meg kell említenem, hogy az ilyen kinevezések előtt az EBRD vezetői rákérdeznek az adott ország kormányánál arra, hogy egyetértenek-e az ő bankáruk kinevezésével, magyarul ajánlják-e az adott személyt a pozícióra, s az eddigi szokásjog szerint ha a kormány nem támogatja a jelöltet, elállnak tőle. A mi esetünkben ez is megdőlt: a kormány fenntartásait hangoztatta, ám ettől függetlenül is Simor lett az alelnök. Sőt, igazából „csakis azért”.

Tehát szögezzük le: Simor András, a szakmai értékelések szerint a világ egyik legrosszabb jegybankelnöke a világ egyik legfontosabb bankjának alelnöke lehetett. Gratulálok, EBRD-s hölgyek és urak, ez az igazi nyugati szellem, és ezért szeretünk titeket!

Vagy tán csak nem azért lett a tehetségtelen Simor az alelnök, mert félelmetes következetességgel szolgálta ki a nemzetközi pénztőke érdekeit, zokszó nélkül végrehajtotta a bázeli székhelyű nemzetközi fizetések bankja (Bank for International Settlements) és az Európai Központi Bank utasításait, s így a Magyar Nemzeti Bankot Magyartalan Nemzetközi Bankká formálta? S tán csak nem azért lett EBRD-alelnök, mert továbbra is a nemzetközi bankrendszer globalista érdekeit fogja szolgálni?

S végül: tán az ájultan szeretett és imádott Nyugaton a vezető pozíciókban mégsem makulátlan erkölcsű emberek ülnek?!

S lehet, hogy a mi közép-európaias felfogásunk igazságról és korrektségről mégsem alábbvaló, mint a Nyugat „szent és sérthetetlen” embereié?

Gondoljátok ezt meg, „mucsai” közép-európai polgártársaim, lengyelek, csehek, észtek, lettek, litvánok, magyarok, szlovének, horvátok, szlovákok!