Hozzá is teszi a Die Zeit: Magyarország a legfontosabb lépéseket nem tette meg. Önmaga tönkretétele felé – tehetjük hozzá mi. S ez talán nem baj – vagy igen? S még egy mondat a lap írásából: az Orbán-kormány a populizmusban és a külföldi cégek megadóztatásában jeleskedik, tehát tévúton jár. Ismét fordítsuk le a globális nyelvet: a populizmusban jeleskedés – mint valami „szörnyűség” – azt jelenti, hogy az Orbán-kormány igyekszik az agyonterhelt lakosságot megkímélni a további terhektől, s a belső fogyasztást – ami a gazdasági növekedés egyik alapja – felpörgetni. Végzetes bűnök ezek, tudjuk, szégyellje magát az Orbán-kormány!
Szóval a posztkommunista baloldal és a velük szövetkező ultraliberálisok félelme és fékezhetetlen indulata mutatja meg a legjobban: a 22-23 év alatt elmaradt fordulat, mely nélkül nincs rendszerváltás, talán bekövetkezik, és 2014-től kiegyenlített politikai és gazdasági erőviszonyok jönnek létre Magyarországon a hatvanéves „baloldali” uralom után. E félelem érződik Göncz Kingáékon az Európai Parlamentben, a nemzetközi sajtóban, amerikai „barátaink” körében, a tengernyi „aggódóban”. Ettől tart az Origo.hu is, amikor Orbán nagyívű, valóban a rendszerváltásról is szóló tusnádfürdői beszédét úgy foglalja össze, hogy a miniszterelnököt paradicsommal megdobálták, illetve hogy Orbán nem hisz az EU-ban (a helyszínen végighallgatva a beszédet, ez így kiragadva nem pusztán leegyszerűsítés, hanem nettó félremagyarázás).
Pedig a „baloldal” akár örülhetne is, hogy a formális-jogi intézményi keretek után végre a demokrácia és a szabadság belső, tartalmi feltételei is létrejöhetnek Magyarországon.
Ez utóbbi megállapításom természetesen szimpla cinizmus.
