Agrárreform: a magyar tejágazat csak veszthet

Kritikus helyzetbe sodorhatja a hazai tejgazdaságot a múlt heti luxemburgi uniós agrárreform-megállapodás az intervenciós árak csökkenése miatt. A többi között gondot okoz, hogy az EU a nagyobb termelőktől elvont pénzek egy részét vidékfejlesztési célokra akarja átcsoportosítani. A lefaragott összegek 80 százaléka viszont az adott államokban marad, vagyis kevesebb plusz juthat az új csatlakozónak - derül ki a Világgazdaság összeállításából.

Még inkább kritikus helyzetbe hozhatja a hazai tejgazdaságot az uniós csatlakozás után a közösségi agrárpolitika (kap) reformjáról született múlt heti megállapodás – állítja Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) főigazgatója.
Megítélése szerint a többi agrárágazat csatlakozási esélyei gyakorlatilag nem változtak. A tejpiacon a feszültségek abból származhatnak, hogy az uniós elhatározás értelmében több lépcsőben, 15-25 százalékkal csökkennek a szektor szabályozásához kötődő intervenciós árak. Ez a kilátásba helyezett kompenzáció ellenére a tejtermelésben fokozhatja a hatékonysági gondokat, amelyek Magyarországon már most is komoly értékesítési nehézségeket okoznak.

Az EU-s reformtörekvéseket az ösztönözte, hogy a termelés piacosabbá váljék – mondta Kiss Judit, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa. Halmai Péter, a gödöllői Szent István Egyetem professzora szerint azonban a kompromisszumok visszalépést hoztak. Ez hosszú távon Magyarországnak nem kedvező, mert az az érdekünk, hogy a kap-rendszer minél tovább fennmaradhasson. Márpedig az engedményekkel megmaradhatnak, vagy nőhetnek az uniós és a világpiaci árak közötti különbségek, ami a kap fenntarthatóságát gyengítheti.

Szakértők kedvező döntésnek ítélik, hogy az évi 5 ezer eurónál több támogatást kapó gazdák fokozatos dotációcsökkenése nem vonatkozik majd az újonnan csatlakozókra, amíg azok nem érik el az EU-s támogatási szint száz százalékát. Mint ismert, az unió a közvetlen kifizetések 25 százalékát folyósítja csak 2004-ben, és az arányt – 30 százalékos nemzeti kiegészítés mellett – tíz év alatt kívánja száz százalékra növelni.

Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint ugyanakkor a pénzek lefaragása Magyarországot a későbbiekben kedvezőtlenebbül érinti majd az uniós gazdálkodóknál a hazai agrárüzemi szerkezet sajátosságai miatt. Rövid távon pedig nem tisztázott, hogy – miután az unió a támogatásokat már 2005-től csökkenteni kívánja – menet közben termelőként mi számít majd az EU-s szint száz százalékának – tette hozzá.

Mint ismert, az EU a nagyobb termelőktől elvont pénzek egy részét vidékfejlesztési célokra akarja átcsoportosítani. Udovecz „enyhe csalódásként” értékeli, hogy a lefaragott összegek 80 százaléka az adott államokban marad, vagyis kevesebb plusz juthat az új csatlakozónak. Halmai ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a pályázatos vidékfejlesztési támogatásokat a gazdálkodók általában nehezebben tudják megszerezni, ezért alapvető magyar érdek, hogy a normatív alapon működő dotációs rendszer megmaradjon.

A múlt heti uniós megállapodás értelmében utóbbi úgy változna, hogy a dotációk – egy úgynevezett egységes farmtámogatási rendszer keretében – elválnának a termeléstől. A változtatások oka, hogy az EU a továbbiakban nem kívánja ösztönözni a többlettermékek előállítását. A legnagyobb elszakadás a gabonaféléknél következik be, ahol a pénzek legfeljebb 25 százalékát lehet majd az eddigi, teljesítményarányos módszer szerint folyósítani. Udovecz szerint az elválasztás a hazai gabonatermelésben sem hoz kulcsfontosságú változást, mert a gazdáknak az adottságok miatt a szántóterület kétharmadán ezután is gabonát „kell” termelniük, függetlenül a támogatások módjától. Sőt, a főigazgató a csatlakozáshoz szükséges agrárintézmények kiépítése szempontjából azt tartotta volna jó fejleménynek, ha az elválasztás az agrárszektorban teljes lett volna. Az uniós döntés nem egyszerűsíti a nyilvántartási követelményeket, vagyis a belépésig a komplett kifizető mechanizmust, illetve az integrált igazgatási és ellenőrző rendszert (iier) ki kell alakítani – szögezte le.

Mint ismert, az EU-s támogatások felhasználását és ellenőrzését lehetővé tévő magyar agrárintézményei háttér létrehozása jelentős csúszásban van az utóbbi évek késlekedése miatt. Horváth szerint az uniós reformelhatározások már megkövetelik, hogy a kormány minél hamarabb határozzon arról: a belépés után az EU-ban ma alkalmazott (normál), vagy az egyszerűsített dotációkifizetési módszert választja-e. Megítélése szerint a váratlanul megszületett uniós reformmegállapodás teljesen új helyzetet teremtett, így a szabályozási kérdésekről újra kell kezdeni a tárgyalásokat Brüsszellel.

Köztudott, hogy a csatlakozó országok zöme már az egyszerűsített kifizetési eljárás mellett határozott. Több szakértő szerint Magyarországon is ezt kellene alkalmazni. Halmai szerint e megoldás nem lenne azonos az egységes farmtámogatási szisztémával. A kettő „szabályozási filozófiája” azonban hasonló, és az egyszerűsített rendszer EU-s akkreditációja is könnyebb lehet – tette hozzá.