A cégeken és az önkormányzatokon is segíthet a kormány?

Londoni felzárkózó piaci elemzők szerint Magyarország a takarékosság mellett mást is tehet.

A magyar kormány az évekig tartó további takarékossági politika helyett esetleg azt az utat is választhatja az adósságterhek mérséklésére, hogy konzultációt kezd a hitelezőkkel a magánszektorbeli törlesztési kötelezettségek valamilyen formájú csökkentéséről, gyakorlatilag a devizahiteles háztartások megsegítését célzó programok mintájára – vélekedtek pénteki helyzetértékelésükben londoni felzárkózó piaci elemzők.

Bírja-e még a lakosság?

Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőközpont, a Capital Economics szakelemzői az általuk is „illusztratívnak” nevezett forgatókönyvükben azzal érvelnek, hogy Magyarország már öt éve takarékossági intézkedések közepette él, és kérdéses, hogy a lakosság hajlandó lenne-e még további öt hasonló év elviselésére. A ház elemzőinek véleménye szerint – tekintettel a növekvő lakossági elégedetlenségre – „valószínűbb, hogy a döntéshozók alternatív megoldásokat keresnek, mint az, hogy nem”.

A Capital Economics szakértőinek forgatókönyve szerint mivel a küladósság zöme a magánszektorban halmozódott fel, ezek az alternatív megoldások nem jelenthetnék azt, hogy a kormány „nem fizetésről dönt”, ehelyett „koordinált átstrukturálásról” lehetne szó az érintett felek bevonásával. Az elemzés szerint elméletileg négyféle módon lehet megszabadulni az adósságproblémától: növekedéssel, inflációval, takarékossági intézkedésekkel és törlesztési átrendezéssel.

1-1,5 százalékos növekedés?

Magyarország esetében „a növekedés és az infláció nem életképes opció”. A devizaadósságot ugyanis nem lehet elinflálni, a növekedés fő hajtóereje pedig az exportszektor, ennek teljesítménye viszont az euróövezeti kilátásoktól függ. Félő azonban, hogy a folytatódó euróövezeti adósságválság a következő két évben mély recesszióba sodorja a valutauniót, ami „legjobb esetben is nyomott külső keresletet” jelentene a magyar exporttermékek számára – áll a Capital Economics pénteki elemzésében.

A ház londoni közgazdászai közölték: mindent egybevetve a magyar hazai össztermék (GDP) 1,5 százalékos visszaesését várják 2012 egészére. Ha pedig Magyarország csak a takarékossági intézkedésekre támaszkodik, a cég számításai szerint ez a következő öt évben, éves átlagban alig 1 százalékos GDP-növekedéseket eredményezne, jóllehet a magyar gazdaság potenciális éves GDP-növekedési rátája 3 százalék körül van.

A legvalószínűbb a tárgyalás

A Capital Economics számításai szerint ahhoz, hogy a magyar államadósság-ráta öt éven belül a GDP-érték 60 százalékára csökkenjen, Magyarországnak évente ezermilliárd forint, vagyis a tavalyi hazai össztermék 3,5 százalékának megfelelő folyómérleg-többleteket kellene kitermelnie. Tavaly azonban ez a többlet nem érte el az 500 milliárd forintot, és „bár az ilyen számítások mindig bizonytalanok”, ez mégis képet ad arról, hogy ilyen mértékű adósságcsökkentéshez mekkora takarékossági intézkedésekre lenne szükség – áll az elemzésben.

A Capital Economics londoni elemzői szerint ebben a helyzetben „a legvalószínűbb opció” az, hogy a kormány konzultációt kezd a hitelezőkkel a magánszektor adósságterhének csökkentéséről, ami azt jelentené, hogy bizonyos hiteltípusok esetében veszteségek vállalására igyekezne rávenni a hitelezőket. Végül is a kormány már eddig is hozott törvényt a háztartási devizaalapú ingatlanhitelek kedvezményes árfolyamú előtörlesztésének lehetővé tételéről, ám az ennek alapján eddig visszafizetett hitelek a háztartások teljes kötelezettségeinek 15 százalékát, a bankok teljes kinnlevőség-állományának pedig mindössze az 5 százalékát érintette. Így „egyértelműen lenne mozgástér” hasonló kezdeményezések kiterjesztésére a teljes háztartási hitelállományra, sőt a vállalati és az önkormányzati szektor tartozásaira is – vélekedtek pénteki elemzésükben a Capital Economics londoni közgazdászai.

Három forgatókönyv

A cég elemzői három forgatókönyvet vázoltak fel. Az elsőben a háztartások teljes devizaalapú hitelállományának 25 százalékos leírása szerepel, a második alapján a háztartások és önkormányzatok devizahitel-kötelezettségeinek 25 százalékát írnák le, a harmadik szerint pedig a háztartások, az önkormányzatok és a vállalati szektor devizaalapú tartozásainak 25 százalékos leírásáról lenne szó.

Az első forgatókönyv megvalósulása esetén a magyar bankszektor alapszintű – Tier 1 – tőkemegfelelési rátája a Bázel III-as kritériumrendszerben szereplő 6 százalékos minimum felett maradna, a második forgatókönyv ezt valamivel a 6 százalékos küszöb alá vinné – ez 0,5 milliárd eurós rendszerszintű tőkepótlást jelentene –, a harmadik forgatókönyv alapján viszont 1 százalékra esne ez a tőkemegfelelési ráta, ami 4 milliárd eurós pótlandó tőkehiányt okozna a bankrendszerben.

A Capital Economics elemzői szerint ugyanakkor „a jó hír” az, hogy még ez utóbbi esetben is „kezelhető” maradna a tőkepótlási igény, az osztrák anyabankoknak például – amelyek 25 százalékos tulajdonosi aránnyal vannak jelen a magyar piacon – egymilliárd euró friss tőkét kellene előteremteniük, ami az osztrák gazdaságban meglévő összesített bankvagyonnak mindössze a 0,1 százaléka lenne.