Kifejtette, a korábbi évekhez képest javult a Balatonnál a mederhasználati szerződések megkötésére irányuló hajlandóság, azonban a nemzeti vagyonról szóló törvény január 1-jei hatályba lépése óta nem köthet az igazgatóság mederhasználati szerződést az ehhez szükséges mintaszerződés felülvizsgálatáig. A felülvizsgálat célja, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) összhangba hozza a szerződéskötések alapjául szolgáló dokumentumot az új jogszabály rendelkezéseivel.
Az elakadást az okozza, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint nem létesíthető osztott tulajdon az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló és nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonon – ilyen a Balaton medre is. Márpedig a mederhasználati díj bevezetésekor az érintettek kiharcolták, hogy a speciális balatoni helyzetekben, ahol kifejezetten a vízmederbe épülnek beruházások (mólószárak), ezekre a „felépítményekre” tulajdonjogot jegyezhessen be a beruházó, egyebek közt azért, hogy az fedezetül szolgálhasson a fejlesztéshez szükséges hitelfelvételhez.
Jelenleg a korábban osztott tulajdon bejegyzést lehetővé tevő mederhasználati szerződések felülvizsgálatának lezárultáig új szerződés nem köthető, márpedig ennek megléte szükséges minden üzemelési, fennmaradási, illetve létesítési engedélyeztetési eljárás lezárásához. Ennek hiánya akadályozza a kikötő-beruházások beindulását és a már meglévő kikötők működését is, egyebek közt Ábrahámhegynél, Csopakon, Balatonfűzfőn, Badacsonytördemicnél. Csonki István tájékoztatása szerint összesen több mint száz olyan kikötő van a Balatonon, amelynek előbb-utóbb mederhasználati szerződést kell kötnie, de nagy részük korábbi engedélye még nem járt le. Jelenleg mintegy húsz kérelmező vár a mederhasználati szerződése megkötésére.
Az MNV-hez elküldött kérdéseire az MTI a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kommunikációs főosztályáról kapott választ, amely szerint a nemzeti vagyontörvény új rendelkezése nem akadályozza a vizek medrében végrehajtott vállalkozói fejlesztéseket, köztük a kikötő-beruházásokat. A minisztérium álláspontja szerint azért, mert a kikötő nem a folyón, illetve tavon létesítendő felépítmény, vagyis nem létesít osztott tulajdont a folyó- illetve tómederrel, hanem a parti ingatlannal alkot egységet, amely viszont már nem tartozik a kizárólagos állami, önkormányzati tulajdoni körbe. Az elbontható stég, kikötő jogilag ingóságnak minősül akkor is, ha szilárd alappal rendelkezik, tehát osztott tulajdon ezekben az esetekben sem keletkezik.
