Pénzpiaci pletykák szerint Orbán Viktor kormányfő és Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter a közelmúltban informális tárgyalásokon legkevesebb két – devizahitelügyben érintett – banknál igyekezett kipuhatolni, meddig hajlandók elmenni a devizahitelek jövő év első negyedében kezdődő forintosítása során.
Érthető a kormány dilemmája, hiszen keskeny mezsgyén kell egyensúlyoznia. Eleget kell tennie korábbi ígéreteinek, hogy kielégítse a devizahitelesek igazságérzetét. Ezt részben nyilván megoldja, hogy az árfolyamrés törvénytelensége és az egyoldalú kamatemelések miatt visszajárnak bizonyos összegek az adósoknak – becslések szerint az átlagos devizahitelesnek 25 százalékkal is csökkenhet a havi törlesztőrészlete –, kérdés azonban, megelégszenek-e ezzel az eddig pórul járt ügyfelek, vagy a forintosításon is akarnak-e még nyerni valamit. A másik oldalon viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a hamarosan az Országgyűlés elé kerülő elszámolási törvény 800–1000 milliárd forinttal terhelheti meg a bankok mérlegét. Ha erre túlságosan sokat tesznek rá a forintosítás során, akkor előfordulhat, hogy a bankok egy része visszafogja a hitelezést, és ezzel veszélybe kerülhet a gazdasági növekedés is. Annál is inkább így van ez, mert a rajta kívül álló olyan tényezők, mint az orosz–ukrán válság miatti embargó, amúgy is gondot okoznak a hazai exportnak, és visszafoghatják a kilábalást.
A devizahitelezésben érintett külföldi tulajdonban lévő bankok anyavállalatai ugyanis egy bizonyos szintig hajlandók pótolni a forintosítás miatt kieső összeget, de nem korlátlanul. Az általunk megkérdezett szakértők úgy vélik, ha túlságosan erős forintárfolyamon kell átszámolniuk a devizaadósságot a forintra váltáskor – azaz mélyen a zsebükbe kell nyúlni a hitelintézeteknek –, arra kétféleképpen reagálhatnak. Vagy a többször is hangoztatott kivonulás mellett döntenek, vagy pedig – amire a közelmúltban több esetben is volt példa – a túlélésre játszanak, azaz visszanyesik magyarországi tevékenységüket. Bármelyiket is választják, az mindenképpen a hitelezés visszaesését eredményezi. Az első esetben már kisebb erőt fordítanak a betétgyűjtésre és pénzkihelyezésre, mert vevő keresésével, illetve a pénzintézet életben tartásával lesznek elfoglalva. A második esetben pedig a bankfiókok bezárása, munkahelyek megszüntetése szintén a hitelezés visszafogását eredményezi. Ezért kell a kormánynak olyan kompromisszumra jutni a forintosítás ügyében, amely a devizahiteleseket is kielégíti, de a pénzintézetek vezetőit sem ösztönzi a hitelezés visszafogására.
