A szakember azt írta, Németország szerint a görögök a gazdasági összeomlás és az euróövezet elhagyása között választhatnak. Csakhogy mindkét megoldás ugyanúgy gazdasági összeomlással jár, bár az első – ha ugyan nem mindkettő – még politikai kockázattal is – vélekedett.
Felidézte egy 2007-es írását, amelyben kifejtette, hogy várható súlyos gazdasági következményei miatt miért nem fogja soha egyetlen tagállam sem önként elhagyni az euróövezetet, egyben rámutat arra, hogy a görög kormány ezzel nyilvánvalóan tisztában volt, hiszen végül belement azokba a feltételekbe, amelyeket a népszavazás alig pár nappal korábban elutasított. Megjegyezte azt is, nem számított rá, hogy lesz egy másik olyan euróövezeti tag, Németország, amelyik az övezet elhagyására kényszerítené az országot. Gyakorlatilag ezt jelentik ugyanis a német pénzügyminiszter által támasztott „politikailag elfogadhatatlan és gazdaságilag perverz” feltételek – írta.
Wolfgang Schäuble elképzelése az euróövezeten kívüli „pihentetésről” egyszerűen „groteszk” – fogalmazott Barry Eichengreen. A gazdasági összeomlás és a humanitárius katasztrófa közepette a görög kormánynak nem lesz más választása, mint saját devizát kibocsátani a közfeladatok finanszírozásához.
Elképzelhetetlen, hogy a gazdasági romlásnak ezen a fokán egy ország képes lenne még ebben az évtizedben teljesíteni az euró bevezetésének a feltételeit. Ha tehát bekövetkezik a grexit, az nem átmeneti lesz, hanem végleges – szögezte le a közgazdász-professzor. Hangsúlyozta, hogy pusztán strukturális reformokkal a görög gazdaságot már nem lehet kimenteni a romlás ördögi köréből.
A megállapodásban 2018-ra megkövetelt 3,5 százalékos GDP-arányos elsődleges költségvetési többlet csak mélyebb válságba taszítja az országot – szögezte le. Az adósság átstrukturálása pedig vajmi keveset javít a helyzeten, hiszen az évtized végéig még nem lesznek igazán súlyosak a kamattörlesztési terhek. A mélyülő recesszió viszont óhatatlanul a költségvetési célok elvétését, az pedig a kiadások csökkentését vonja majd maga után, ami csak felpörgeti a gazdasági romlás ördögi körét.
Ennek pedig elkerülhetetlenül grexit lesz a vége, és úgy tűnik, Németország épp erre játszik – írja az amerikai közgazdász-professzor.
Pogátsa Zoltán közgazdász hétfőn az MNO-n azt írta: az Eurócsoport által támogatott és Ciprasz által végül elfogadott tervezet teljesen szembemegy az unió saját elfogadott (úgynevezett lisszaboni) versenyképességi stratégiájával. „Annak értelmében ugyanis az Eurócsoportnak a minden más uniós tagállamnál alacsonyabb görög oktatási és kutatás-fejlesztési (k+f) büdzsé emelését kellett volna szorgalmaznia, a befektetést a tudásalapú versenyképességbe. Emellett a költségvetést ellehetetlenítő masszív offshore elszivárgások megszüntetését. Ezek helyett mik voltak az Eurócsoport fő követelései? A már felére vágott nyugdíjak további csökkentése, a nyomorgó időseket megsegítő transzferek eltörlése, a turizmus brutálisan magas adóztatása, az Észak- és Nyugat-Európában általános iparági bérmegállapodások vissza nem állítása.”
Miután a görögök nemmel szavaztak a július 5-i népszavazáson, csütörtökön új javaslatcsomagot nyújtottak be az Eurócsoportnak. Az erről szóló összefoglalónkat az alábbi linken olvashatja.
A pénzügyminiszterek szombaton döntöttek az átmeneti hitelről, mivel az ország egy törlesztőrészlettel már késedelembe esett a Nemzetközi Valutaalap felé, jövő hétfőn pedig az Európai Központi Banknak is 3,5 milliárd eurót kellene törlesztenie, az újabb mentőcsomagról viszont csak most kezdődnek majd a konkrét tárgyalások.
