Időutazók a Rogán-bizottságban?

Furcsa figurákra bukkanhatunk a letelepedési kötvényt értékesítő cégek háza táján.

Igazolás a helyi illetékes hivataltól, majd kérelem benyújtása Magyarországon – elméletileg ebben a sorrendben kell eljárniuk azoknak cégeknek, amelyek letelepedési államkötvény forgalmazása iránti igénnyel fordulnak Magyarországhoz. Ehhez képest az Országgyűlés gazdasági bizottsága 2013. május 23-án ütötte rá a pecsétet, s iktatta a Liechtensteinben bejegyzett VolDan Ltd. kérelmét, amelyet a hercegség igazságügyi hivatala a dátumbélyegzők tanúsága szerint ennél később, csak május 27-én adott ki. Utólagos iratpótlásról nem lehet szó, mert magán a liechtensteini hivatal által hitelesített okmányon van a gazdasági bizottság iktatási dátumot igazoló pecsétje. Ezek után a VolDan Ltd. megkapta a Rogán Antal vezette gazdasági bizottságtól az engedélyt arra, hogy többek között orosz, ukrán, türkmén, grúz, fehérorosz és üzbég állampolgároknak értékesíthessen letelepedési magyar államkötvényt.

Egy másik liechtensteini cég esetében is hasonló időutazás nyomai érhetők tetten. Az S&Z Program Ltd. kérvénye – a cég forgalmazási engedélyét a testület tavaly szeptemberben végül is visszavonta – szintén 2013. május 23-án érkezett meg a gazdasági bizottsághoz, annak ellenére, hogy ezt is négy nappal később adta ki a liechtensteini igazságügyi hivatal. (Ebben az esetben is a május 27-i dátummal ellátott dokumentumra került a bizottság május 23-ai pecsétje.) További furcsaság, hogy míg a VolDan Ltd. esetében a GIB/42/2013-as számon iktatták a beérkezett kérvényt, az S&Z Program Ltd. által küldött dokumentum már a GIB/47/2013-as iktatószámot kapta meg, vagyis bár továbbra is elképzelhető, hogy hibázott az ügyintéző, azonban aligha életszerű, hogy kétszer egymás után tette ezt, miközben az iktatási menetrendben nem hibázott.

Itt azonban még nem ér véget a két titokzatos cég története. A Magyar Nemzet által a gazdasági bizottságnál kérvényezett iratbetekintéskor kiderült, hogy a VolDan Ltd. ügyvezetője és egyben tulajdonosa az a Josef Gabriel Hermann, akinek további húsz cég van a nevén Liechtensteinben. Az alapító okiratban szerepel Walter Christoph Wachter neve is, aki szintén több cégben szerepel, ezek közül a legérdekesebb, hogy az S&Z Program Ltd. igazgatója is egy személyben. Utóbbi cég egyébként úgy nyilatkozott a gazdasági bizottságnak, hogy egy Damaszkuszban élő szír állampolgár, bizonyos Zina Akkad Watter az egyedüli tulajdonosa a vállalkozásnak.

Kérdés, hogy ha a két cég esetében különböző tulajdonosi körről van szó, ahogyan ez a gazdasági bizottság irataiban áll, miként történhetett meg, hogy a két vállalkozást ugyanazon a napon – 2013. május 22-én – alapították, és a cégbejegyzésről szóló határozatot mindkettőjük esetében 17 óra 26 perckor nyomtatta ki a liechtensteini cégbíróság. Ha ez sem volna elég, a vállalkozások regisztrációs száma is egymást követi, az egyik a 7108, míg a másik a 7109-es bejegyzési számon futott a liechtensteini hivatalban.

Rogán Antal arra felvetésre, hogy a közvetítőcégek nagy része miért adóparadicsomként számon tartott államokban van bejegyezve, azzal érvelt, hogy a vállalkozások azért nem számítanak offshore cégeknek, mert ismertek a tulajdonosaik. Ahogy lapunk keddi számában beszámoltunk róla, a liechtensteini VolDan Ltd. leányvállalata, a hasonló nevű VolDan Hungary Kft.-nek a budapesti V. kerületben, a Bécsi utcában található az irodája. A cég a honlapján is a magyarországi címét hirdeti, és a külföldi érdeklődők is hazai telefonszámon érhetik el a vállalkozást. Ezek után aligha maradt más érv a külföldi cégbejegyzések mellett, mint az, hogy a közvetítő vállalkozások ki akarják használni a hazainál kedvezőbb adószabályozást, miközben a valódi tulajdonosok kiléte is homályban maradhat.

A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró, azaz 93 millió forint névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, fél év után letelepedési engedélyt kapnak, ennek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben. A jogszabály ugyanakkor úgy szól, hogy nem közvetlenül az államtól, hanem csak közvetítő cégeken keresztül lehet ilyen kötvényt lejegyezni. Ezek a vállalkozások ugyanakkor 23-28 millió forint közvetítői díjat kérnek kötvényenként a külföldi befektetőktől. Ez tavaly év végéig több mint 50 milliárd forint bevételhez juttatta a közvetítőcégeket. Nagy kérdés, hogy valójában mennyit nyernek az üzleten, mivel annak ellenére, hogy a lejáratkor közpénzt is érint a kötvényforgalmazás, a gazdasági bizottság nem kér kimutatást a közvetítők üzleti tevékenységéről. Emiatt nem tudni, hogy egy magyar kft. kivételével adóparadicsomként emlegetett országokban, a Kajmán-szigeteken, Máltán, Cipruson, Szingapúrban és Liechtensteinben bejegyzett vállalkozások mekkora haszonnal értékesítik a letelepedési államkötvényeket, fizetnek-e a tevékenységük után adót, és kik az üzleti tevékenység igazi haszonélvezői.