Több kockázatot kell vállalnunk!

Az innovációban is kulcsszereplő a járműipar, az infokommunikáció és az egészségipar.

Egy felmérés szerint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Hollandia után Magyarországon a legmeghatározóbb az egyéniség szerepe, ami nagyban befolyásolja egy nemzet innovációs képességét. De nálunk az ötletek jelentős része nem jut el a kivitelezésig. Van remény az előrelépésre?
– Egyetértek a megállapítással, az ok pedig az, hogy nem vagyunk elég együttműködők, és a kockázatvállalás sem az erősségünk. A hivatal mindkét területen igyekszik példát mutatni és ösztönzőket adni. Az induló vállalkozások támogatási modelljével magam is személyes kockázatot vállalok, a hivatal is, az inkubátorok és a bírálók is. Már a nyertes ötletektől függ, hogy az üzleti modell elég átütő-e ahhoz, hogy eljussanak akár a nemzetközi piacokig. Az együttműködés alapját pedig az adja, hogy az okostelefonok mintájára okosinnovációt igyekszünk többféle eszközzel gazdasági, társadalmi környezetbe helyezni, ami óhatatlanul kultúra- és szemléletváltással jár. Az a célunk az átalakításokkal, hogy növekedési pályára álljon a kutatás-fejlesztés és az innováció, ezáltal egy fenntartható rendszert teremtsünk.

– Az elmúlt hónapokban több különböző összeg is elhangzott, végeredményben a 2014–2020-as uniós ciklusban mennyi támogatást tartogat a versenypályázati rendszer?
– Az évtized végéig mintegy 1200 milliárd forint áll rendelkezésre uniós és hazai, állami pénzalapokból. Ezen belül már az idei évben megnyílik 257,5 milliárd forintnyi forrás a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban, 13 milliárd a versenyképes Közép-Magyarország operatív programban, illetve 27,1 milliárd a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapban.

– Két uniós visszautasítás után harmadszor is neki kellett futnunk az intelligens szakosodási stratégiának. Mik a legfőbb tanulságok, illetve hol tartunk a környező országokhoz képest?
– Ez egy összetett dokumentum, ami bemutatja egyrészt, hogy melyik régiónk miben jó, másrészt melyek a konkrét fejlesztési elképzelések. Magyarországon meghatározó a jármű- és gépipar, az elektronika, az infokommunikáció és az egészségipar, beleértve a gyógyszergyártást is. Sikerességünk az innovációban nagyjából megfelel a gazdasági fejlettségünknek, de az Európai Kutatási Tanácshoz benyújtott egyéni kutatói pályázatok eredményességében éllovasok vagyunk. Összehasonlításképpen a csehek az elmúlt időszakban több eredményt tudtak felmutatni, mint mi, a lengyelek stratégiáját viszont nem fogadták el, így egyelőre nem is tudják felhasználni a K+F+I célú strukturális alapok forrásait.

– Mik a legfrissebb fejlemények a szegedi szuperlézerrel kapcsolatban?
– A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz tartozó beruházás az eredeti ütemterv szerint halad, idejében megjelent az a kiírás, amely lehetővé teszi, hogy 36 milliárd forintos támogatásból felépüljenek a lézerberendezések. Egyedül abban látok lemaradást, hogy 2018-ra az európai stratégiai infrastruktúra részévé váljon a központ: ez bonyolult gazdasági, jogi aktus. Az a gyakorlati jelentősége, hogy ha a szegedi berendezés a vele egy időben Prágában és Bukarestben épülővel együtt egy uniós konzorciumhoz kerül, akkor az évi 5-6 milliárd forint működtetési díjból hozzávetőleg egymilliárdot kell hazánknak állnia, a többit az európai partnerek finanszíroznák. Óriási tehát a tét, az ultrarövid impulzusok laboratóriumában olyan fizikához, biológiához és gyógyászathoz kapcsolódó kutatásokat lehet majd végezni, amelyek eddig áthatolhatatlan falakat bonthatnak le a tudományban.

– Egy kutatás szerint az innovációban érintett magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) aránya 13 százalék, ez jóval elmarad a 30 százalékos uniós átlagtól. Deklarált kormányzati cél, hogy az évtized végéig záruljon az olló. Min áll vagy bukik ez a törekvés?
– Csak úgy érhető el, ha az egyetemi kutatók, fejlesztők, mérnökök részt vesznek a kkv-k munkájában. Ehhez azonban segítséget kell nyújtanunk, mert a cégek döntő többsége nincs olyan helyzetben, hogy meg tudja fizetni a szakembereket. Eleve hiány van belőlük, mert míg itthon egy egyetemi kutató nettó ezer eurót keres, addig Münchenben ennek a hat-nyolcszorosát. Sokféle probléma orvoslására juthat pénz a kkv-k támogatása útján, hamarosan már látni fogjuk, hogy a most nyíló 50 milliárd forintos keretből milyen ötleteket, elképzeléseket tudunk finanszírozni.

– A kutatás-fejlesztési támogatások a nagyvállalatok számára is elérhetők?
– Uniós és a hazai forrásokra is pályázhatnak, számukra az utóbbiaknak nagyobb a súlya. Az a célunk, hogy összekapcsoljuk őket a hazai kapacitással, ezért a magyar kutatócsoportokkal együttműködve jelentkezhetnek a felhívásokra. Ha például azzal szembesülnek, hogy a gyártásnál használt anyag nem elég kemény, vagy éppen nem elég rugalmas, akkor arra a magyar kutatóintézet szakemberei adhatnak választ.

– Kiemelte, hogy egyetért abban Lázár Jánossal, hogy 2017. június 30-ig minden uniós pályázatot ki kell írni. A nagy infrastrukturális fejlesztéseknél gyakran vezethet csúszáshoz, ha gond van a kivitelezéssel vagy a közbeszerzéssel, másutt a finanszírozás nincs megoldva. Az innovációs felhívások levezénylésében mi jelenti a legnagyobb kihívást?
– A közbeszerzés nálunk is jelentős nehézség: mivel jelentős összegekről van szó, nagy a bizalmatlanság. Azért tartom fontosnak a céldátumot, mert csak ezután jöhet a megvalósítás, ami a kutatásoknál nem egy-két év, hanem legalább négy. Legalábbis ezért harcolok minden esetben, mert ennél rövidebb idő alatt nem reális tudományosan értékelhető eredményt elérni.