A szupergazdagoké a fél világ

Elégedettek lehetünk-e egy olyan világgal, ahol a leggazdagabb egy százaléknak több vagyona van, mint a maradék 99 százaléknak együttvéve?

Hazánk a középmezőnyben található, miután elvileg minden magyarnak 30 796 dollárja (8,6 millió forintja) van. Lehet, hogy nem így érezzük, de ezzel az adattal a világ lakosságának gazdagabbik feléhez tartozunk. Elég ugyanis 3210 dollárnyi (900 ezer forint) vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy globális szinten a felső 50 százalékba kerüljön valaki. Hogyan lehetséges ez? A jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy nem jövedelmi, hanem vagyoni számításokat végeznek: összegzik a háztartások ingóságait (például a bútorokat, háztartási gépeket), ingatlanjait, földjeit, készpénztartalékait, pénzügyi befektetéseit, nyugdíj-megtakarításait. Majd mindezekből levonják az adósságokat, így kapják meg a számításaik alapjául szolgáló nettó vagyont.

Ebből adódhatnak furcsa eredmények is, így fordulhat elő például az, hogy a statisztika szerint több szegény él Észak-Amerikában, mint Kínában. Pedig az Egyesült Államok és Kanada nyilvánvalóan sokkal gazdagabb, mint az ázsiai ország, ám utóbbinál szinte ismeretlen fogalom a jelzálogkölcsön vagy a diákhitel, ami mínuszba fordíthatja egy mégoly jól kereső háztartás egyenlegét is. E módszertani hiányosságnak tudható be tehát az, hogy egy frissen végzett harvardi diplomást is a világ legszegényebb tíz százalékába sorolják be a kutatók, ha 150 ezer dollárnyi diákhitelt vett fel egyetemi évei alatt, ami miatt épp negatív lett a vagyoni mérlege.

E torzítások ellenére az adatok jól rávilágítanak a középosztály veszélyeztetettségére, amelynek külön fejezetet szentel a Credit Suisse. Ma világszerte mintegy 664 millió felnőtt lakos (a globális népesség 14 százaléka) tartozik ide, míg 2000-ben még 524 millióan voltak. Ez idő alatt 122,6 ezer milliárddal növelték vagyonukat, ám a 2007–2008-as pénzügyi válság óta a világon szinte mindenhol lassabban gyarapodtak, mint a leggazdagabbak.

A középosztály lecsúszását mutatja, hogy az összvagyonból való részesedése 32 százalékra mérséklődött a 13 évvel ezelőtti 40 százalékról. Annál gyorsabban gazdagodott a középosztály felett álló mindössze 2 százaléknyi réteg. Ha összevonjuk a két osztályt, kirívó egyenlőtlenséget tapasztalunk: a világ népességének felső 16 százaléka tartja a kezében a globális vagyon 92 százalékát.

A kapitalizmus alapjellegzetessége, hogy a társadalmi különbségek nőnek, egyre nagyobb vagyonok halmozódnak fel kevesek kezében. – A leggazdagabb egy százalék pedig mindent megtesz azért, hogy a társadalmak egyenlőtlenek maradjanak – véli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a francia Alternatives Economiques folyóirat hasábjain. A túlzott mértékű egyenlőtlenség azonban – különösen akkor, ha nem alakul ki egy stabil, összetartó középosztály – károsan hat a gazdasági növekedésre és a demokratikus döntéshozatalra is. Ha ez a folyamat töretlenül folytatódik, az súlyos etikai és gazdasághatékonysági bajok forrásává válhat.

Ezért vezető közgazdászok a vagyon újraelosztásának szükségességére figyelmeztetnek. Ennek érdekében komplex adózási rendszer bevezetését javasolják, amelynek kulcseleme lehet a jövedelmek és a vagyonok progresszív megadóztatása, a globális tőkeadó bevezetése, illetve a szegényeknek járó támogatások, kedvezmények emelése.