– Régi gyakorlat, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek sok munkahelyet hoznak létre, vagy nagy értékű termelést valósítanak meg, egyfajta kockázatcsökkentő támogatást kérnek a helyi kormányzattól pénz vagy adókedvezmény formájában – mondta lapunknak Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora, az Antall-kormány ipari minisztere. A szakértő szerint a befogadó kormány ilyenkor arra számít, hogy a nyújtott támogatásnál nagyobb lesz a közvetlen járulékos haszon, hiszen ezek a cégek évtizedekre fektetnek be egy adott régióban. – Nagyon nehéz azonban a puszta számok alapján összehasonlítani egy-egy kormányzati ciklus sikerességét, hiszen jelentős a nemzetközi verseny egy-egy nagyobb beruházás esetén, 3-4 ország is versenghet a befektetőkért – hangsúlyozta a szakember. Bod Péter Ákos szerint az sem mindegy, hogy milyen szektorban valósulnak meg a befektetések, mivel egy programozó matematikus négyszer annyit keres, mint egy gyári munkás, több adót fizet, és a fogyasztásával is nagyobb mértékben járul hozzá a nemzetgazdaság egészéhez, vagyis egy ilyen állás többet ér, mint egy alacsonyabb képzettséget igénylő szakmunkás pozíció.
Az adatok alapján jól látszik, hogy 2010 után visszaestek a szolgáltatási ágazatban létrejövő beruházások, és jelentősen eltolódott az arány a termelő szektorok javára. Bod Péter Ákos szerint nemcsak az a fontos, hogy minél kisebb támogatással lehessen hazánkba csábítani befektetéseket, hanem az is, hogy lehetőleg olyan ágazatokban valósuljanak meg ezek a beruházások, amelyeknek nagy a hozzáadott értékük. – Magyarország egyébként nem áll olyan rosszul: habár mintegy százezren dolgoznak az autóiparban, az üzleti szolgáltató központokban is 75-80 ezerre emelkedett már a foglalkoztatottak száma – tette hozzá.
