Feltűnően kevesen támadták meg a bankok devizahiteles-elszámolását – derült ki a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) adataiból. Az AzÉnPénzem.hu szakportál megkeresésére a testület szóvivője közölte, október végéig valamivel több mint 14 és fél ezer elszámolási kérelem érkezett hozzájuk. Kardos-Nagy Tünde szavai szerint mostanra már lecsengőben van a levéláradat: amíg a nyár elején meghússzorozódott a beadványok száma, addig az elmúlt két hónapban alig néhány ezer kereset érkezett hozzájuk.
S bár a reklamáció jogi lehetősége fennáll, elenyészően kevés esetben tudtak sikert elérni a panaszkodó ügyfelek. Tartalmilag mindössze 32 esetben – azaz alig a beadott reklamációk 0,22 százalékában – sikerült közös megegyezéssel módosítani az elszámoláson. Mindössze 36 esetben sikerült kötelezni a pénzügyi szolgáltatót arra, hogy – bár szándékában sem volt – számoljon el ügyfelével. Az igazán szomorú az, hogy mindössze két esetben kötelezte a békéltető testület a hitelezőt, változtassa meg az elszámolást. Vagyis kis túlzással elmondható, hogy minden egymillió elszámolásból egy esetben lehetett új elszámolásra kötelezni a bankot, mert megsértette az elszámolás szabályait. (Összesen 1,7 millió elszámolólevelet küldtek ki a bankok.)
Nem lehet azonban csodálkozni ezen az arányon, ha figyelembe vesszük, milyen feltételekhez kötötték a reklamációt. A vonatkozó jogszabály értelmében csak akkor lehet érvényes a panasz, ha pontosan megnevezi az ügyfél, milyen számítási hibát követett el a bank. Első hangzásra ez ellen nem is lehet kifogást emelni, hiszen jogosnak látszik, hogy konkrét hiba alapján számolható újra a visszajáró összeg. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a jegybank szerint kizárólag az adott pénzintézet nyilvántartásában szerepelnek az adatok, amelyekre alapozva kiszámítható a visszajáró összeg, akkor világos, hogy a jogorvoslati lehetőség rögzítése fából vaskarika. Jól érzékelteti az elszámolás nehéz áttekinthetőségét, hogy azok az ügyfelek, akik kikérték a részletező elszámolást, egy 250-300 sorból és ugyanennyi oszlopból álló mátrixot kaptak a banktól, ami sok esetben még a pénzügyekben járatosak számára is áttekinthetetlen adathalmaznak minősült. A portál cikke ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet: az elszámolási értesítő elvárt tartalmára vonatkozóan sokféle konkrétumot leírtak, de arról szó sem volt, hogy a hitelezőt kötelezték volna az alkalmazott árfolyamrés nagyságának, valamint annak közlésére, mikor és mekkora kamatemelést érvényesítettek.
A PBT-nek mindenesetre a jogszabályban rögzítettekhez kellett igazodnia. Ez magyarázza, hogy a beadott panaszok 97,2 százalékában hiába reménykedtek pozitív elbírálásban az ügyfelek. Akik nem nyugodtak bele panaszuk elutasításába, bíróság előtt támadhatták meg a testület döntését. Kardos-Nagy Tünde tájékoztatására hivatkozva a szakportál arról ír, hogy a testület összes határozatának 9 százaléka került bíróság elé. Október végéig mindössze 27 ügyben döntött a bíróság, de e határozatok közül is csak 18 emelkedett jogerőre. Hat esetben a bíróság úgy döntött, a panaszos beadványa nem minősíthető nem peres eljárásra alkalmas jogorvoslati kérelemnek, azaz nem illetékesek az ügy elbírálására. 11 esetben a békéltető testület döntését helybenhagyta a bíróság, s mindössze egyetlen ügyben kötelezte új eljárás lefolytatására a PBT-t. Azonban az új eljárásban ezt a kérelmet is elutasították.
A legtöbb esetben egyébként az OTP-csoport elszámolását támadták meg az ügyfelek: minden ötödik panaszt ellenük nyújtották be. Ez nem is csoda, hiszen a legtöbb hitelt is az OTP nyújtotta. Meglepő módon a második legtöbb panaszos a Lombard Lízinget támadta, pedig a pénzügyi szolgáltató ügyfélköre igencsak csekély. A Magyar Nemzet is többször beszámolt róla, hogy a pénzügyi szolgáltató elszámolása miatt feltűnően sokan panaszkodtak.
