A szervezet szakértői úgy látják: a kedvezőtlen folyamat elsősorban a fiatalabb nemzedéket érinti. Az Európában tapasztalható nagyarányú, fiatalokat sújtó munkanélküliség ráadásul azért is aggasztó, mert így ez a korosztály nehezebben válhat a középosztály részévé, ami szakadékot eredményezhet köztük és az idősebb nemzedék között. Az Eurostat szerint egyébként 2015 végén – eddig vannak az adatok feldolgozva – az európai uniós országokban a fiatalkori munkanélküliség átlagosan 19,7 százalékos, egy évvel korábban 21,4 százalékos volt. (Az Eurostat a fiatalkori munkanélküliséget úgy számolja ki, hogy megvizsgálja, az összes munkanélküli hány százalékát adja a 25 év alatti korosztály, azok, akik állást keresnek, és már nem tanulnak például nappali egyetemi képzésben.)
Ezzel szemben az idősebb korosztály, vagyis az 55–64 évesek foglalkoztatottsága a 2002-ben mért 38,4-ről 51,8 százalékra emelkedett 2014-ig. Az ILO szerint a legtöbb európai országban a nyugdíjkorhatár kitolása segít a középosztály fenntartásában.
A kutatás egyértelmű kapcsolatot mutatott ki a jövedelmi különbségek növekedése és a középosztály eróziója között. „A gyengébb középosztály kisebb kereslethez vezet, ami akadályozza a hosszú távú gazdasági növekedést, és társadalmi, politikai instabilitáshoz vezethet” – figyelmeztetnek.
A jelentés kitér arra is, hogy néhány tradicionálisan a középosztályhoz tartozó foglalkozás – mint például a tanári pálya vagy a közszolgálat – többé már nem társítható ehhez a réteghez. A közszolgák körében ráadásul Európa-szerte elterjedtek az időszakos szerződések. Mindez különösen, mondhatni duplán rosszul érinti a nőket, hiszen a hölgyek felülreprezentáltak a közszféra munkavállalói között, másrészt pedig a közszolgáltatások minőségének csökkenése – például a gyermekgondozás esetében – is elsősorban rajtuk csattan. Ismert, Magyarországon épp most zajlik az állami szférában dolgozók számának leépítése, ami a Lázár János vezette bürokráciacsökkentés egyik fő intézkedése.
A jelentés megemlíti hazánkat is – egy kalap alá véve a balti országokkal –, nálunk az ILO szerint a bértárgyalások viszonylag korlátozottak a munkáltatók és a munkavállalók között, így a mindenkori gazdasági helyzet szabályozza a középosztály nagyságát.
Pozitív példaként hozzák fel Belgiumot, Franciaországot, Hollandiát és Svédországot, ahol sikerült megőrizni a stabil középosztályt. Ezzel szemben a gyenge társadalmi párbeszéd Görögországban, Írországban és Spanyolországban hozzájárult az egyenlőtlenségek növekedéséhez.
