Hiába tartozik Magyarország azon tagállamok közé az Európai Unióban, amelyek a legnagyobb mértékben voltak képesek lehívni az uniós forrásokat, úgy tűnik, hogy a felhasználás hatékonyságával komoly gondok vannak, mivel jottányit sem javult a helyzet régiós szinten. A hét hazai térség közül hat továbbra is a legszegényebbek között van az EU-ban, bár a 2007–2013-as uniós ciklus forrásainak hatására valamennyit azért javult a helyzet. (Adódik a kérdés, hogy a 8200 milliárd forintos EU-s finanszírozás következtében – amelynek 20 százalékát kapták a régiók – lehetne-e Magyarország előkelőbb helyen a listán.)
Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb elemzése szerint a legszegényebb húsz uniós régióból négy magyar. Rajtuk kívül bolgár, román és lengyel terület is található a listán, de beszédes, hogy sem cseh, sem szlovák, sőt a fentieken kívül más posztszocialista ország régiója sem szerepel az utolsó húsz között. Az adatok szerint Észak-Magyarország az EU-átlag 42 százalékát adja csupán, az Észak-Alföld 43, a Dél-Dunántúl 45, míg a Dél-Alföld 47 százalékát érte el 2014-ben. A statisztika azt mutatja, hogy mekkora a bruttó hazai termék (GDP) az adott régióban, amelyet elosztanak az ott élők számával. Az EU a vásárlóerő-paritással – lényegében életszínvonal-számítással – finomítja még a statisztikát. Ezzel ugyanis reálisabb kép adható az országok gazdagságáról és életszínvonaláról, mivel utóbbi módszerrel ki lehet zárni a valutaárfolyamok, valamint az árak közti különbségeket.
– A kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy Magyarország milyen nagy arányban hívta le az uniós támogatásokat az elmúlt években, a pénzek hatékony felhasználásáról azonban nem nyilatkozik – mondta lapunknak Schmuck Erzsébet LMP-s országgyűlési képviselő. Schmuck Erzsébet többször kérdezte az elmúlt évben Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert a felhasznált források hatékonyságával kapcsolatban, azonban választ nem kapott.
– Legutóbb épp a múlt héten adtam volna be egy jogszabály-módosítást ezzel kapcsolatban, mivel jelenleg nincs törvényi szinten szabályozva az, hogy a kormánynak milyen módon kellene a parlamentet tájékoztatnia az uniós források felhasználásáról – közölte lapunkkal a képviselő. Az Országgyűlés fideszes többségű gazdasági bizottsága ugyanakkor nem támogatta a javaslatot. Schmuck szerint emiatt arra sem kaphat választ a magyar közvélemény, hogy a gazdasági növekedés hajtóerejét jelentő uniós támogatások hogyan hatottak például a régiók felzárkóztatására.
Ez pedig fontos információ lenne a trendekkel kapcsolatban. Az Eurostat szerint a Budapestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régió az EU-átlag 107 százalékán áll, ami megfelel a 2010-es eredménynek. Habár a főváros és környéke stagnált az elmúlt években, a legszegényebb régió is csak 42 százalékra tudott feljönni a 2010-es 39 százalékos szintről, ami nem tűnik forradalmi eredménynek a több ezer milliárdos támogatások ellenére. Érdekesség, hogy Pozsony a maga 186 százalékos eredményével a hatodik leggazdagabb város az EU 276 régiója közül. A leggazdagabb továbbra is belső-London 539 százalékkal, ezt követi Luxembourg 266, Brüsszel 207 és Hamburg 206 százalékkal.
Az Európai Unió a mezőgazdaság után regionális gazdaságélénkítésre és versenyképesség-javításra adja költségvetésének 35 százalékát, ezért távolról sem mindegy, hogyan használják fel a tagállamok az EU-s forrásokat. A támogatások két legnagyobb pillére a kohéziós és a strukturális alapok, ez utóbbi az európai regionális fejlesztési és európai szociális alapból áll. A strukturális alapok elsődleges célja a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, illetve a leghátrányosabb területek felzárkóztatása. A régiókat jelenleg három csoportba sorolják: attól függően kerül egy térség a kevésbé fejlett, átmeneti vagy fejlett kategóriába, hogy az EU átlagának 75 százaléka alatt, 75–90 százalék között, vagy 90 százaléka felett áll a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP alapján. A kohéziós alapok pedig azokat a régiókat támogatják, amelyeknek a bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb a közösségi átlag 90 százalékánál. (A GNI leegyszerűsítve annyiban különbözik a GDP-től, hogy számításakor figyelembe veszik a külföldről érkező jövedelmeket, viszont levonják a kiáramló összegeket, ezért a GNI segítségével egy adott régió teljesítményéről valósabb kép adható).
