Ez pedig fontos információ lenne a trendekkel kapcsolatban. Az Eurostat szerint a Budapestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régió az EU-átlag 107 százalékán áll, ami megfelel a 2010-es eredménynek. Habár a főváros és környéke stagnált az elmúlt években, a legszegényebb régió is csak 42 százalékra tudott feljönni a 2010-es 39 százalékos szintről, ami nem tűnik forradalmi eredménynek a több ezer milliárdos támogatások ellenére. Érdekesség, hogy Pozsony a maga 186 százalékos eredményével a hatodik leggazdagabb város az EU 276 régiója közül. A leggazdagabb továbbra is belső-London 539 százalékkal, ezt követi Luxembourg 266, Brüsszel 207 és Hamburg 206 százalékkal.
Az Európai Unió a mezőgazdaság után regionális gazdaságélénkítésre és versenyképesség-javításra adja költségvetésének 35 százalékát, ezért távolról sem mindegy, hogyan használják fel a tagállamok az EU-s forrásokat. A támogatások két legnagyobb pillére a kohéziós és a strukturális alapok, ez utóbbi az európai regionális fejlesztési és európai szociális alapból áll. A strukturális alapok elsődleges célja a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, illetve a leghátrányosabb területek felzárkóztatása. A régiókat jelenleg három csoportba sorolják: attól függően kerül egy térség a kevésbé fejlett, átmeneti vagy fejlett kategóriába, hogy az EU átlagának 75 százaléka alatt, 75–90 százalék között, vagy 90 százaléka felett áll a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP alapján. A kohéziós alapok pedig azokat a régiókat támogatják, amelyeknek a bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb a közösségi átlag 90 százalékánál. (A GNI leegyszerűsítve annyiban különbözik a GDP-től, hogy számításakor figyelembe veszik a külföldről érkező jövedelmeket, viszont levonják a kiáramló összegeket, ezért a GNI segítségével egy adott régió teljesítményéről valósabb kép adható).
