Egészen a 2030-as évek közepéig biztosított az állami nyugdíjrendszer egyensúlya, s ennek megteremtésében kulcsszerepet játszottak az elmúlt években hozott intézkedések – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által nemrég publikált elemzésből. A tanulmány szerint ahhoz, hogy a következő húsz évben egyensúlyban legyenek a befizetések és a kiadások, szükség volt a nyugdíjkorhatár 2009-es emelésére, és jót tett a magánnyugdíjpénztárak 2010-es államosítása is. Szintén fontos lépés volt, hogy 2011-ben a kormány szigorította a korai nyugdíjba menetel lehetőségeit. A kiadási oldalt csak egy lépés, mégpedig a nők kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségéről hozott 2010-es döntés erősítette. A nyugdíjrendszer egyensúlya 2035-ig a GDP 2 százalékával javul, utána visszatér a nagyon magas hiányt jelentő korábbi pályához.
Az állami nyugdíjrendszer átmeneti egyensúlya mellett fontos tényező, hogy stabil növekedés látszik az öngondoskodás terén is: az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségéhez tartozó kasszák összesített adatai szerint az egyéni befizetések 11,5 százalékkal, a munkáltatói befizetések pedig 5,8 százalékkal nőttek a második negyedévben. Az önkéntes nyugdíjpénztárak összvagyona a második negyedév végén 1095 milliárd forint volt, ami 4 százalékos növekedést jelent éves összevetésben. Négyéves távlatból nézve így 40 százalékkal, 312 milliárd forinttal nőtt az összvagyon.
A hazai nyugdíjrendszer látszólag stabil lábakon áll, hiszen a befizetések összege meghaladja a kifizetésekét – mondta lapunk megkeresésére az Aegon pénzügyi vezérigazgató-helyettese. Horváth Gyula szavai szerint az, hogy a kassza szaldója pozitív, olyan okokra is visszavezethető, amelyek nem különösebben örömteliek. Ezek között említette, hogy a jelenlegi nyugdíjasok között sok olyan van, akinek szaggatott az életpályája, vagyis hosszabb-rövidebb ideig nem kapott bejelentett munkából fakadó bért. Így ezen időszakok után nem jár ellátás, ami jelentősen csökkenti a nyugdíjkassza kiadásait. Hasonló a helyzet azoknál, akiknek alacsony volt a – hivatalos – jövedelmük. Rendszerszintű problémaként jelezte, hogy a nyugdíjrendszer nem képes igazán hatékonyan megelőzni az időskori szegénységet, ezért a most többletként jelentkező befizetéseket szociális segélyként fogja kifizetni az ellátórendszer. A szakember szavai szerint a rendszer egyensúlyát emellett demográfiai tényezők is befolyásolják; jelenleg azért nincs gond, mert a ’70-es évek közepén született, a munkaerőpiacon jelen lévő generáció nagyon népes. Ők azok, akik körülbelül húsz év múlva mennek nyugdíjba. – Jelenleg kegyelmi állapot van, a nyugdíjrendszer stabilitását semmi nem veszélyezteti, ugyanakkor most kellene a szakpolitikának jó döntést hozni a többletként megjelenő pénzről – fogalmazott.
Horváth Gyula szólt arról is, hogy a központilag felügyelt felosztó-kirovó rendszer mellett nagy szükség van az öngondoskodásra is. Ezen a téren van némi javulás, de a helyzet lehetne jobb: az új életbiztosítás-jellegű megtakarítások jelentős része ma már nyugdíjbiztosítás, és sokan vannak olyanok, akik már felismerték az előtakarékosság szükségességét, de anyagi helyzetük egyelőre nem engedi meg, hogy hosszú távú megtakarítást indítsanak. Egy globális felmérés alapján ugyanakkor jelentős a felfogásbeli lemaradásunk: a magyarok 19 százaléka gondolja úgy, hogy nem felelős nyugdíjáért, míg a világátlag 8 százalék. A piaci tapasztalatok szerint egyébiránt a hazai munkavállalók a 40-es éveikben jutnak el odáig, hogy önkéntes nyugdíj-megtakarítást indítsanak, ami tőlünk nyugatra általában már a munkavégzés megkezdésekor, azaz 15-20 évvel fiatalabb korban megkezdődik.
