A tévések szörnyethaltak, a brazil meccs kópiája megmenekült

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 61. részben az 1954-es labdarúgó-világbajnokságról Brazília első, de akkor még nem végzetes megdöccenéséről lesz szó.

A sötét mezes jugoszláv csapat és a brazilok is tökéketesen elégedettek voltak az 1:1-es döntetlennel Fotó: - Forrás: AFP

A magyar edzők elégedetten dőltek hátra

A brazil–jugoszláv meccs amúgy a magyaroknak is nagyon fontos mérkőzés volt, hiszen tudtuk, hogy ennek a csatának az egyik résztvevőjével játszik Sebes Gusztáv csapata a torna negyeddöntőjében. Éppen ezért az MLSZ és a magyar sajtó is kiemelten foglalkozott ezzel a mérkőzéssel. 

Azt állapították meg, hogy a brazil csapat játékosai egy lépést sem hajlandóak tenni a labdával cselek nélkül. A magyar megfigyelőknek feltűnt, hogy a dél-amerikai játékosok szinte belehalnak a szépségbe. 

Miért tette mindezt a dél-amerikai csapat? Elsősorban a közönsége miatt. 1954 nyarán Lausanne brazil megszállás alatt állt, rengeteg szurkoló érkezett a városba. Márpedig ezeket az embereket ki kellett szolgálni. Hogyan? Úgy, hogy a játékosok öncélú és sokszor tényleg felesleges cselsorozatokba bonyolódtak. Mindez persze feltűnt a magyar szakvezetésnek és edzőknek is. A brazil védők pedig elképesztő nagyképűséggel tologatták ide-oda a labdát. Szinte az arcukra volt írva a kivagyiság, mintha azt hirdették volna, hogy ők a tökéletesek, akiktől nem lehet elvenni a labdát. A brazil közönség a lelátón elégedetten morajlott, csak akkor tört ki a pánik, amikor a 49. percben a jugoszláv Zebec megszerezte a vezetést. 

Pillanatok alatt néma csend borult a stadionra. Brazíliát pedig meglegyintette a kiesés szele. A második félidő 25. percében végül Didi egyenlített, s ez az 1:1 maradt a 90. majd a 120. perc végén is az állás, illetve a végeredmény. Ezzel a döntetlennel mindkét csapat továbbjutott, 1:1-et követően nem is szaggatták szét magukat.

Nem újságírók voltak ott, hanem naplopók

Mindazonáltal a jugoszláv csapat megmutatta, hogy a brazilok ellen is lehet jó, majdnem tökéletes meccset játszani. Az már más kérdés, hogy a brazil együttes körül mindig izzott a levegő. Nem sokkal a jugoszlávok elleni mérkőzés előtt derült ki, hogy a FIFA hivatalosan 1085 újságírót akkreditált a vb-re, ebből 200 rádióriportert. 

Ám a hivatalosan akkreditált újságírók jelentős részének semmi köze nem volt ehhez a szakmához. A Népsport egyszerűen csak naplopóknak nevezte ezeket az embereket, akik a meccsek alatt a csalással megszerzett ingyenes belépést kihasználva a lelátón ordítottak vagy kereplőkkel keltettek elviselhetetlen zajt.

A Népsport azzal folytatta a hangulatkeltést, hogy – szerinte – a legtöbb ilyen naplopó brazil. 

A brazil csapat tényleg egyfajta különcként viselkedett az 1954-es svájci világbajnokságon. Ezt abból is leszűrhették, hogy ők voltak az egyetlenek, akik saját szakácsot hoztak magukkal. De olyan gyöngyszemeket is megtudhattunk, hogy a brazilok legnagyobb betegsége a honvágy volt. Ahogy a Népsport leírta:

Rendkívül vágynak már haza a játékosok. Különösen esténként válnak bánatossá, amikor andalító brazil dallamok mellett minden eszükbe jut, ami az otthonnal kapcsolatos.

Nos, a Jugoszlávia ellen elért 1:1 után nem kellett sokat búslakodni a dél-amerikai együttesnek, amelyet a magyar válogatott a torna negyeddöntőjében – hosszabbítás után – 4:2-re legyőzött, hazaküldve ezzel minden idők talán legnagyképűbb brazil csapatát.