– A magyar devizahiteles-törvények élesen szemben állnak az uniós szabályokkal. Az Európai Unió irányelvei és alapjogi chartája ugyanis kiemelten, mondhatnám igen magas szinten védi a fogyasztók jogait. A devizahiteles ügyfelek „védelmében” hozott jogszabályok viszont ezzel szemben éppen korlátozzák az adósokat jogaik érvényesítésében – nyilatkozta lapunknak Rózsavölgyi Ágnes, a témában jártas ügyvéd.
– A devizahiteles-törvények elfogadásáig egy szerződés hibáira rámutatva bárki kérhette a bíróságtól a szerződés érvénytelenségének kimondását anélkül, hogy a fennmaradó tartozás szóba került volna. Ha ez sikerült, akkor az ügyfél a per után jó pozícióból egyezkedhetett a bankkal, hogy mikor és mennyit fizet vissza tartozásából. A devizahiteles-törvény éppen ettől a lehetőségtől, az úgynevezett megállapítási per lehetőségétől fosztotta meg az adósokat, hiszen a jogszabály kötelezően írta elő, hogy az adós tartozását az ítéletnek tartalmaznia kell, s azt az adósnak kötelessége megfizetni.
Ha viszont olyan érvénytelenségi okot talál az ügyfél a szerződésben, amelyet a devizás jogszabály nem küszöbölt ki, akkor a törvény arra kötelezi, hogy egy kifejezetten bonyolult matematikai képlet alapján bizonyítsa, mennyivel tartozik a banknak. Az is gond, hogy a törvény nem szabályozza az elszámolás menetét. A törvény által előírt megoldás azért is probléma, mert ha valóban érvénytelen egy szerződés, akkor annak teljesítését – a devizahiteles-törvények megjelenéséig – nem lehetett kikényszeríteni, a jogszabály mégis ezt a veszélyt hordozza magában. Ez pedig az uniós jogba és a (az akkori) Legfelsőbb Bíróság egy korábbi kollégiumi állásfoglalásába ütközik, amelyek szerint érvénytelen szerződés alapján a szolgáltatónak, azaz a banknak nem lehet üzleti haszna. Azaz a szerződés minden egyes rendelkezése érvénytelen.
Az adós számára azért is kedvezőtlen a magyar törvényi megoldás, mert hátrányos lehet számára a szerződés érvényben tartása, hiszen az árfolyamrés alkalmazása miatti és a jogtalanul felszámolt díjakat visszakapja ugyan, de a törlesztőrészlet alig csökken. Pedig az Európai Bíróság szerint csak akkor tartható érvényben a szerződés, mégpedig a teljesítés helyén és idején érvényes jegybanki árfolyam – tehát nem a napi banki árfolyam, ahogy a pénzintézetek számoltak – alkalmazásával, ha a szerződés fenntartása az adós érdekét szolgálja (ez a Polgári törvénykönyv diszpozitív szabálya). Ezért óriási hiba, hogy kötelezővé tették az érvénytelenséget kiküszöbölő eljárást még akkor is, ha az kárt okozott egyes devizaadósok számára. Hiszen nyilvánvaló, hogy az adósnak a teljes érvénytelenséggel kevesebb a fennmaradó tartozása, mint a szerződés életben tartása esetén.
