Nem csak a tartástól függ a baromfijólét

Az állatvédők szerint a baromfitartók embertelen körülményeket idéznek elő a ketreces tartással, ám a szárnyasokkal foglalkozó szakemberek nem feltétlenül osztják ezt a véleményt. A Baromfi Terméktanács által közzétett, az amerikai Sanderson Farms állatorvosa, Philip A. Stayer által jegyzett tanulmány szerint a baromfik jólétét elsősorban nem az befolyásolja, hogy ketrecben vagy szabadon tartják-e őket.

A szakember megfigyelései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a szárnyasoknak elsődleges igényük, hogy ne fenyegessék őket a ragadozók. Ha a csirkék feje felett egy szilárd tárgyat meglengetnek vagy a sötétben erős fényt gyújtanak, azok azonnal kotkodálással válaszolnak, és elmenekülnek a zavaró inger elől, amelyet valószínűleg repülő ragadozóként fognak fel, például sólyomként vagy bagolyként. Amennyiben a csirkéket fedett épületben tartják, az nekik a származási helyükön megszokott, az ázsiai esőerdő védelmező lombkoronájához hasonlatos.

A megfelelő hőmérséklet is fontos a csirkéknek. A tanulmány szerint nagyon valószínű, hogy ez a tényező még a táplálék- és a vízszükségletüket is megelőzi. Naposcsibéknél ezt nyilvánvalóvá teszi, hogy ha fáznak vagy épp melegük van, sem inni, sem enni nem hajlandók. Mivel a származási helyüktől, Ázsiától távol tenyésztjük a csirkéket, a megfelelő hőmérsékletet biztosítani kell nekik.

A csirkéknek az elégedettséghez vezető úton a harmadik állomás a táplálék és a víz. Mindenevők, így a legkönnyebben magok és állati eredetű fehérje elégítheti ki a tápanyag-szükségletüket.

A következő szint a csirkék szükségleteinek listáján a társas megnyilvánulás. A baromfik többsége társas élőlény. A megfigyelések szerint kevésbé idegesek, ha más csirkékkel vannak körülvéve. A felmérés példaként említi, hogy a 2005-ös Katrina hurrikán után a Sanderson Farms mintegy hetven istállója legtöbbjének csak az alapja maradt meg. A madarak szétszóródtak, és a közeli erdőkben kószáltak egész nap, de minden este visszatértek a betonplaccra, ahol azelőtt az istállók álltak, hogy az éjszakát tár­saik társaságában tölthessék.

A tanulmány összegzésében arra jutottak: a csirkék akkor boldogok, ha nem fenyegeti őket veszély és ki tudják elégíteni táplálékszükségletüket. Így vígan elvannak a modern istállókban, s vélhetően sokkal boldogabbak, ha a fajtársaik nem csipkedik őket halálra és a gondozók megóvják őket a sérülésektől, amelyeket egy hirtelen csoportosulás okozhatna.