Rejtett költségek

Aki épített már házat, tisztában van vele, aki viszont csak az álmodozásnál tart, annak nem árt tudnia: egy ház felépítésének költségeit képtelenség fix összegben meghatározni.

Szokták mondani, hogy ha megvan a véglegesített költségvetés, ahhoz húsz-harminc százalékot hozzá kell számolni. Ez nem azt jelenti, hogy ezeknek a pluszmillióknak a zsebünkben kell lenniük, de azt figyelembe kell venni, hogy az építkezés alatt az építtetőnek sajnos bármikor hozzá kell tudnia férni valamilyen pluszforráshoz a nem várt kiadásokra.

Ez történhet a hónapról hónapra félretett pénzből, családi segítséggel, de a babaváró támogatás jelentősége ilyen esetben is óriási – el lehet felejteni a ma is legalább 10–30 százalékos teljeshiteldíj-mutatóval a kedves ügyfélre tukmált személyi kölcsönöket. Nincs olyan terv, nincs olyan költségvetés-kiírás, amely hiánytalan, hibátlan lenne. Ám nem csak erről van szó, hanem az „apróbetűs részről”, amelyről elvétve esik szó bármely építkezéssel foglalkozó szaklapban vagy blogon.

A következő – nem teljes körű – felsorolást csak erős idegzetűeknek ajánljuk. Nézzük az elejéről! Állami rezsicsökkentés és Könnyű közmű program ide vagy oda, bizony számtalan helyzetben kell jó néhány ezer forintért tulajdoni lapot és térképmásolatot lekérni – legyen szó telekvásárlásról, egy közműszolgáltatóval történő ügyintézésről vagy éppen földmérésről.

Utóbbi ma nem ritka, mivel sokan építkeznek olyan helyen, ahol át kell alakítani a telket, mert az önkormányzat idővel szélesítené a beépülő településrészen az utakat. Igen ám, de az utcafront néhány tíz négyzetméternyi területét oda kell „ajándékozni” a helyhatóságnak, amiért „cserébe” még a telekalakítással járó geodéziai felmérés több százezres és az ügyintézés további néhány tízezres költségét is nekünk kell állnunk.

Az építkezés megkezdéséhez ideiglenes villanyórára van szükség, ennek felállítása, az óra díja szintén százezres tétel lehet. Hacsak nem aranyat vagy olajat találnak a földben, az alapok kiásása (és a végén a telekrendezés) is több százezres, akár milliós tételt tehet ki, akárcsak az előre bajosan megállapítható mértékű földmunka és a fölösleg – pláne ha az építési törmelékkel szennyezett – elszállíttatása. Jogszabályi kötelezettség az építész tervezővel legalább hat alkalommal tervezői művezetést végeztetni – újabb néhány százezer forint. Saját erős építkezésnél műszaki ellenőr alkalmazása is előírás, igaz, ez – különösen a sok rémhírt olvasva-hallva – erősen ajánlott generálkivitelezős építkezésen is.

Ha az ellenőr alapos, és tényleg végigköveti az építkezést, díjazása fél-egymillió forintra rúghat összességében. Az építkezés során egyéb csemegék is vannak. Mobil vécét kell biztosítani a munkásoknak havi több tízezer forintért, ha pedig nagyobb tehergépjármű visz az építkezésre bármit, annak behajtási engedélyt kell szerezni. Ennek egyszeri díja – önkormányzata válogatja – néhány ezer forinttól akár több tízezer forintra rúghat, és bizony tucatnyi alkalommal fordul elő az építkezés során.

De hogy e rejtett költségekkel ne vegyük el senki kedvét, komoly megtakarítást jelent a korábbihoz viszonyítva jelenleg minimális adóteher. Saját erős kivitelezésnél a munkadíjat és az anyagárat terhelő áfatartalomból akár ötmillió forintot vissza lehet igényelni, generálkivitelezővel zajló építkezésnél pedig öt százalék forgalmi adóval lehet számolni. Ez utóbbi egy mai viszonyok között nem túl elrugaszkodott példát, nettó negyvenmillióba kerülő házat alapul véve azt jelenti, hogy összesen 42 millió forintot kell érte fizetni.

Ezzel szemben 27 százalékos áfa esetén a bruttó összeg 50,8 millió forint lenne. A különbséget „zongorázni” lehet: csaknem kilencmilliót takaríthat meg a mostani építkező. Amiből éppenséggel futja a rejtett költségekre.

Pintér Balázs