Elcsöndesedés

Jó lenne ebben a megállásban mást is megtalálni, mint a tévé távirányítóját. Ehhez azonban nemcsak a gyártósoroknak kell elcsöndesedniük, hanem a léleknek is.

Adventus Domini – az Úr eljövetele. Advent idejét éljük, a várakozásét, az elcsöndesülését. Mai rohanó világunkban persze a legtöbben csak az ajándékok utáni hajszát, a még több vásárlásra ösztökélő black friday-es akciókat és a munkahelyi stresszt – miszerint minden eleddig magunk előtt görgetett feladatot karácsony előtt kell befejezni – élik meg ezekben a hetekben.

Sajnos nincs ez másként építkezéseken sem. Elcsöndesülésre, családi együttlétre nincs idő, vitára, kapkodásra, idegeskedésre annál inkább. Türelmetlenül várjuk a gépészt, a villanyszerelőt, a burkolót, a bojlert, a parkettát, a konyhabútort – de a lelki békénk ezektől nem fog eljönni.

Év vége felé közeledve a legtöbben mindent be akarnak fejezni épülő házukon. Ki azért, mert már nem bírja az átmeneti lakást, és mindenáron új otthonában karácsonyozna. Ki azért, mert nem szeretne kifutni a kedvezményes lakásáfából vagy az áfa-visszatérítés lehetőségéből. Ki meg egyszerűen azért, mert azt gondolja, ha az év végéig nem készül el a lakás, akkor összedől a világ – holott az új évvel minden újrakezdődik, mert ez a ciklikusság is az élet rendje.

Egy ponton el kell tudni engedni a dolgokat. Ha épphogy fennmaradt a vakolat, alig száradt meg a festék, félkész a burkolat, jönnek-mennek a mesteremberek, a munkagépektől sártenger a kert a ködös-esős időben, a legtöbben akkor is erőltetnék a költözést. Vitatkoznak a kivitelezővel, a szakikkal, esztelenül sürgetve a dolgokat növelik a hibák lehetőségét. Nem biztos, hogy ilyen körülmények között olyan meghitt lesz az a karácsony, amilyenre számítottunk.

Persze a mesteremberek is megérik a pénzüket. Az októberi napsütésben csigalassúsággal zajló munkát szóvá téve még azt mondják: „Ne aggódjon, főnök, minden rendben lesz.” Aztán ilyentájt nem tudják, melyik ujjukat harapják meg, mert minden elvállalt munkát decemberben akarnak letudni, nem kevés feszültséget okozva ezzel maguknak és a megrendelőknek is.

Lehet, hogy sokaknak meglepő, de a legtöbb gyár már ezekben a napokban leáll. Nem véletlenül, hiszen az egész évben túlhajszolt munkásoknak is kell pár szabad nap az év végén. Vannak termékek, amelyeket hiába akart megrendelni valaki november végén, már csak januári szállítással tudja megkapni. Ez, amennyire bosszantó az építtetőknek, annyira reményt keltő. Csak van egy kis megállás még ebben az indusztrializálódott világban is, nem dől össze attól a nemzetgazdaság, ha két hétig nem pörög a GDP.

De jó lenne ebben a megállásban mást is megtalálni, mint a tévé távirányítóját. Ehhez azonban nemcsak a gyártósoroknak kell elcsöndesedniük, hanem a léleknek is.