Hadüzenet a nemek közti bérkülönbségnek

Az EP képviselői tegnap arról határoztak, hogy a márciusban bemutatandó új, európai uniós szintű esélyegyenlőségi stratégia alapelve kell hogy legyen az egyenlő munkáért egyenlő bérezést elv.

Fotó: Bach Máté

Az Európai Parlament képviselői tegnap arról határoztak, hogy a márciusban bemutatandó új, európai uniós szintű esélyegyenlőségi stratégia alapelve kell hogy legyen az egyenlő munkáért egyenlő bérezést elv. A közlemény szerint a képviselők úgy látják, a bérek átláthatóságára, valamint a nők és a férfiak bére közötti különbség felszámolására irányuló kötelező jogszabályoknak a stratégia szerves részét kell képeznie. A bérszakadékot a magán- és az állami szférában egyaránt fel kellene számolni, a szabályokat határozottan be kellene tartatni és az előrehaladás mérésére egyértelmű célértékeket kellene meghatározni. A képviselők emellett kérik, hogy az Európai Bizottság 2020 végéig vizsgálja felül a nemek közötti bérszakadék felszámolására vonatkozó korábbi cselekvési tervet.

Fotó: Bach Máté

A parlament a bérszakadék kiváltó okainak megszüntetése céljából arra ösztönzi a tagállamokat, hogy szánjanak elegendő forrást a kisgyermekkori nevelési és gyermekgondozási szolgáltatásokra és a családbarát munkavégzési lehetőségekre. Ez segítene abban, hogy a nők egyenlő eséllyel vehessenek részt a munkaerőpiacon. Mivel a bérszakadék nyugdíjaskorra több mint a duplájára nő, a képviselők az idős nők számára megfelelő segítséget várnak, például gondozási időszakok jóváírása, tisztességes minimumnyugdíjak és özvegyi ellátmány formájában.

Az Európai Bizottság szerint az unió­ban a nők és a férfiak órabére között átlagosan 16 százalék különbség van, a tagállamok között jelentős eltéréssel. A jelentés szerint ez Magyarországon 14 százalék. Ahogy lapunk arról korábban beszámolt, a nemek közti bérkülönbség elsősorban a nyugat-európai tagállamokban figyelhető meg, míg a megkülönböztetés a volt szocialista országokban kevésbé elterjedt gyakorlat. Ennek oka, hogy nyugaton a nőket gyakrabban foglalkoztatják részmunkaidőben, illetve a munkából a gyermekvállalás miatti kiesést is nehezebben tudják kompenzálni. A kelet-európai tagállamokban elsősorban a foglalkozásból eredő különbségek figyelhetők meg: a tipikus női szakmákban, például az ápolók, pedagógusok fizetése alacsonyabb, mint a hagyományos férfiszakmákban. A szándékos megkülönböztetésről is érkeznek jelzések, ám ezek nem elterjedtek és kevésbé tetten érhetők.