Családdal a Balatonnál: mintha nem lett volna holnap

Bár a Szent István-napi hosszú hétvége után valamelyest csökkent a forgalom a Balatonnál, a nyár utolsó napjait is szép számmal töltötték honfitársaink a tó közelében. A Több Balaton, kevesebb Adria jelszó jegyében a tó körüli turizmus egyáltalán nem panaszkodhatott a főszezonban. A hangulatkeltő hírekkel szemben az árakat is elfogadta a nagy többségében hazai vendégsereg, hiszen feltehetően a világ összes turisztikai központjában vastagabban fogott a vendéglátósok és a szállásadók tolla a Covid sújtotta területen. Az utolsó nyári napokban a koronavírusról mindenesetre csak a boltban felvett maszk árulkodott, miközben a tópartot olyan önfeledt érzés lengte be, mintha nem is lett volna a tavaszi járványhullám, amelyet mostanra már a második felvonás követ.

A szeles időjárás hatására eltűnhet a kékalga

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a nyárutón, ősz elején kietlen part fogadná az embert, az üres utakon pedig ördögszekereket fújna át a szél. Korántsem, hiszen augusztus utolsó napjaiban is megteltek a kisebb-nagyobb boglári szabadstrandok (igen, szabad a strand, kedves MSZP!). Sőt, ottjártunkkor láthattuk: a közismert – és kalapemelést érdemlő módon megújított-megszépített – Platánstrandon a múlt vasárnap valódi tömegek élvezték az utolsó igazi nyári napot.

Két hullám között

Azért más is volt a levegőben ezen a nyárutón. Ahogy sok más nagy rendezvény világszerte, úgy az évente tízezreket vonzó Boglári szüret is elmaradt az idén, bár ottani barátaink elmondása szerint így is rekordokat döntögetett az augusztus 20-i négynapos hosszú hétvége zsúfoltsága.

MTI/Varga György

Az idei nyár utolsó napjaiban valami olyan érzés lengte be a tópartot, mintha nem lenne holnap. Aki a pihenését töltötte a Balatonnál, arra gondolhatott, hogy most többször belefér egy ebéd a strandon vagy az éttermi vacsora, mert ha jön a járvány második hulláma, jó ideig úgysem lehet sehova se menni. A vendéglátósok pedig, akik közül csak a legvérmesebbek készültek tavasszal a szezonra (pláne a jó szezonra!), s inkább azon tépelődtek, hogy miből lesz meg a kenyérre való, a július–augusztusi csúcsforgalommal a hátuk mögött talán még ki akarták forgatni a nyereséget.

Nem tudom másként magyarázni ugyanis az árakat, amiben szerepet játszott, hogy már a nyárutó előtt is a fél ország megfordult kedvenc tavunknál. Azt mindig ócska demagógiának tartottam, amikor valaki azzal állt elő, hogy a horvát tengerpart mennyivel olcsóbb. Mert magam is tapasztaltam korábban, hogy mennyire nem! Erre az évre nincs összehasonlítási alapom, de biztos vagyok benne, hogy az adriai vendéglátósok ceruzája is nagyon vastagon fogott az idei ét- és itallapok összeállításakor, hiszen ők is be akarták hozni azt a bevételt, ami a nyárelőn elmaradt.

Újhullám a büfében

Visszatérve a Balatonra: szerintem nem csak mi, akik amúgy a budapesti árakhoz vagyunk szokva, éreztük túlzásnak, hogy a strandon hétszázötven forintért lehet dobozos sört venni vagy a korábbi évek balatoni top tízes és 25-ös listáin rendre helyet foglaló büfé nyolcszáz forintért méri a sörkonszern itthon készülő cseh csapolt sörét.

Nem is beszélve az oly sokat emlegetett balatoni gasztronómiai újhullámról. Nos, vegyes a kép. Régi és új együtt, egymás mellett a büfé- és éttermi kínálatban. Örömteli, hogy sokan a minőséget tűzték zászlajukra, de azért nem kell feltétlenül elájulni akármilyen új, trendi helytől vagy az elmúlt években teljesen átalakuló egység modern dizájnjától. Az is valós probléma, hogy az újhullámosok olykor elrugaszkodott árait látva a 60-as évek szintjén leragadó vendéglátó egységek is úgy érzik, bármennyit elkérhetnek egy olajtól csöpögő pizzáért, egy gyrostálra emlékeztető fogásért vagy egy „klasszikus” strandételért. Mi a boglári kikötő sarkán álló, piros műanyagszékes büfében éltünk meg csalódást – mentségünkre legyen szólva, hogy e hét elejére sok hely bezárt már a parton. Csak egy konkrét példa: mócsingos hús, ízetlen lé, szétfőtt bab – ez a babgulyásnak nevezett valami potom 1600 forintért.

Aki beleszeret, visszatér

Azok a vendéglátóhelyek, amelyek a Balatonnál tovább – netán egész évben – tartanak nyitva, vigyázó szemüket most nem is az időjárás-előrejelzésekre, sokkal inkább a járványügyi jelentésekre vetik. 2020 kétségkívül a Covid–19-ről szól, de a balatoniaknak a két járványhullám közé eső, kiemelkedő nyári forgalomnak köszönhetően idén már nem lesz okuk a panaszra.

Fotó: Bach Máté

Jómagam gyerekkorom óta szerelmese vagyok a Balatonnak, és az is biztos, hogy ezen a nyáron olyanok is beleszerethettek a tóba, akik eddig a külföldi nyaralást, a tengert részesítették előnyben. Ez pedig jó hír az őszi kulturális és gasztronómiai élményeket kínálóknak – mert hát ember legyen a talpán, aki ennél előrébb tud nézni, és jövő nyárra előrejelzést tud adni a várható szezonról.