Korszerűtlenségek

Elnyúlt már olyan hosszan ez az egész koronavírusos időszak, hogy maradandó változásokat okozzon. Tavaly tavasszal, a kijárási korlátozás idején még csak fellángolásnak tűnhetett, hogy sokan a zöldbe vágyódnak. De mostanra, hogy lassan egy éve velünk van ez az egész, már más a kép. Mostanra már sok olyan dolog látszik, ami néhány hét, egy-két hónap elteltével még csak ideiglenesnek, sokkal kevésbé meghatározónak tűnt. Hogy mást ne mondjunk, ennyi tapasztalattal a hátunk mögött bebizonyosodott, tényleg nem az a legfontosabb, hogy alattunk van-e az éjjel-nappali, hanem az, hogy ki tudjunk menni egy jóízűt sétálni az otthonunkból. És persze kiderülhetett az is, hogy nem feltétlenül a munkahelynek kell meghatároznia, hogy hol lakunk. Ha ugyanis nem mindennapi stresszt jelent az ingázás, ha lehet otthonról dolgozni, akkor a modern világ egyik leginkább gúzsba kötő szempontján – tudniillik nem ott lakunk, ahol születtünk, ahol szeretnénk, hanem ahol a munkalehetőség van – tudunk úgy túllépni, hogy nem vonulunk ki teljesen a civilizációból.

Talán nem véletlen, hogy éppen az utóbbi hetekben hallottam egyre több ismerőstől, hogy költöznének vagy legalábbis tervezgetnek. Mondanom sem kell, nem a város közepén. Van, aki a budapesti agglomerációban, de van, aki kimondottan faluhelyen. A fiatal párok, családok, családalapítás előtt állók tervezgetését pedig csak erősíti, hogy olyan mértékű állami segítséget kaphatnak egy saját otthon megvásárlásához, kialakításához, esetleg felépítéséhez, amilyenről szüleik vagy nagyszüleik csak álmodhattak.

Az otthonteremtési támogatások szembemennek a korszellemmel.

Szembe, mert az állandóan az európai értékekre hivatkozó Nyugaton bizony éppen a hagyományos értékek lettek megvetendők. Valahogy nem trendi a gyerek, a család, a férfi és a nő egységén alapuló házasságról nem is beszélve. Hazánkban viszont éppen

ezekre a „korszerűtlen, avíttas” dolgokra épül a családtámogatási rendszer.

S mindennek tetejébe nemcsak a nagyvárosi lakásvásárlás, hanem kimondottan a falu is a támogatotti körben van. Sőt egyre inkább, hiszen az otthonteremtés sok más új formája mellett idén kétszáz településsel bővült ama kistelepülések köre, ahol elérhető a falusi csok. Ami már csak azért is nagy szó, mert nemcsak a modern nyugati létforma nézi le a vidéket, hanem a „Tudjuk, merjük, tesszük” hármas jelszó nevében bizony itthon is voltak kísérletek a falvak teljes ellehetetlenítésére.

Járvány ide, járvány oda, a családtámogatási rendszer nagyon sokat jelenthet abban, hogy a fiatalok, a családok döntésre juthassanak, meg merjék tenni életük egyik nagy lépését. Az évek óta működő, koronavírus idején bővülő otthonteremtési program pedig talán a járványhelyzetben nyerheti el igazi értelmét, amikor amúgy is sokakban sok kérdés felvetődött, sok gondolat megszületett.