„Magyarország stratégiai célja az elmúlt évtizedben újraindult gazdasági felzárkózásunk folytatása és egy fenntartható felzárkózási pálya megvalósítása. E céljainkra a legnagyobb veszélyt a háború mellett a gazdaságot sújtó magas infláció jelenti” – fogalmaz pénteki közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).
„A magas infláció megfojtja a gazdasági növekedést és a pénzügyi közvetítés normál működését. A gazdaságpolitika elsődleges feladata ezért az infláció minél gyorsabb letörése és az árstabilitás újbóli elérése. Az infláció legyőzéséhez pedig a jegybank és a kormány erőfeszítései mellett a bankrendszer és a vállalkozások együttműködése is szükséges” – hangsúlyozza az MNB.
A Magyar Nemzeti Bank keddi bejelentése alapján a jegybank tíz százalékra emeli a kötelező tartalékrátát április 1-jétől, amelynek 25 százalékára nem fizet kamatot a bankoknak. „A jegybanki kötelező tartalékráta emelése a kereslet visszafogását célozza, azonban ebben a piaci környezetben a tartalékrátára ki nem fizetett kamatok a bankszektornak és ezzel együtt a gazdaságnak is jelentős hátrányt jelentenek” – érvelt a Magyar Bankszövetség.
„A mostani 25,7 százalékos éves inflációs környezetben jelenleg az egynapos jegybanki betéti kamat 18 százalékos. Ehhez képest már most is 13 százalékos kamat vonatkozik a kötelező tartalékrátára. A jegybank a kötelező tartalékráta állományának kétszeresére emelésével, illetve egy rész kamatmentességével április 1-jétől az egynapos betéti kamathoz képest feleakkora, súlyozottan 9,75 százalékos kamatot fizet a bankoknak a kötelező tartalékrátára.
Ez az intézkedés a bankszektor extraprofitadóból, lakossági jelzáloghitel és kkv-kamatstopból és az agrármoratóriumból adódó veszteségeit éves szinten további több mint százmilliárd forinttal növeli, egyúttal csökkenti a bankszektor lakossági és vállalati hitelezési képességeit” – nyomatékosította a bankok szakmai érdekvédelmi szervezete.
A Magyar Bankszövetség – mint fogalmaztak – visszautasítja az MNB azon döntését, hogy április 1-jétől tíz százalékra emeli a kötelező tartalékrátát, melynek 25 százalékára nem fizet kamatot a bankoknak. Egyszersmind a bejelentett jegybanki intézkedés kivezetését kéri a bankszektor gazdaságfinanszírozási képességének fenntartása érdekében.
Az MNB válaszként a közleményében kifejtette: „A kötelező tartalékrendszer átalakítása során az MNB a monetáris politikai célok mellett minden szempontot alaposan mérlegelt. A bankrendszer finanszírozása stabil és kiegyensúlyozott szerkezetű. A hazai bankok likviditási és tőkeoldalról is olyan historikus összevetésben kiemelkedő tartalékokkal rendelkeznek, amelyek bőséges fedezetet nyújtanak a hitelezési aktivitás fenntartásához. Ezt tovább erősíti, hogy a magyar bankszektort 2022-ben európai összevetésben is kimagasló jövedelmezőség jellemezte.”
A jegybank szerint a hazai bankok a tartalékrendszer április 1-jétől hatályos szigorítása után is a hitelezésből adódó igény többszörösét kitevő, több ezer milliárd forintos szabad likviditással rendelkeznek majd, miközben a szektor szabad tőkepufferének mértéke meghaladja az 1500 milliárd forintot.
A cél, hogy csökkenjen a piacon lévő pénz mennyisége
A kötelező tartalékráta januárban bejelentett megemelésének célja, hogy tartósan lekösse a pénzpiaci forrásokat, így javítsa a pénzpiacok stabilitását. A mostani lépés kapcsán viszont csökken a hitelintézetek kamatbevétele, amelyre tekinthetünk úgy, mint egy alternatív bankadóra, hiszen a jegybanknál lévő pénzmennyiség nem változik, viszont a hitelintézeteknél jelentkező jövedelem csökken – fogalmazott Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza egy hosszabb elemzésében. A kötelező tartalékráta emelésének – mint klasszikus jegybanki eszköznek – jelenleg az a célja, hogy a piacon meglévő likviditás nagyobb része tartósan landoljon a jegybanknál, azaz a piacon kint lévő pénzmennyiség mérséklődjön, a monetáris politika szigorúbbá váljon. Alapvetően ritka, hogy egy jegybank aktívan használná a kötelező tartalékrátát. Ennek praktikus okai vannak: a kötelező tartalékrátát nem lehet egyik napról a másik módosítani, így pedig kevéssé hatékony eszköz akut gazdasági sokkok kezelésére.
– Mit is okoz ez a változás? – teszi fel a kérdést a szakember. – A módosítás nélkül az MNB a 2341 milliárd forintra 13 százalékot fizetne, míg az a feletti részre 18 százalékot – azt az egynapos betétben elhelyezve. A változás után 1170 milliárd forintra 0 százalékot fizet, 3511 milliárd forintra 13 százalékot, míg az e fölötti nála tartott pénzre 18 százalékot. Ez egy év alatt a hitelintézetek számára évente mintegy 230 milliárd forint veszteséget (a gyakorlatban elmaradt kamatjövedelmet) jelenthet. Természetesen feltételezve a kamatkondíciók változatlanságát. Mivel az egynapos betét és az alapkamat közötti távolság vélhetően a következő egy évben csökken, a valós összeg ennél kevesebb lehet.
Ez a 230 milliárd forint egy olyan összeg, amelyet a jegybank, minden más kondíció változatlansága mellett, így megspórol. Ezt nevezhetnénk akár monetáris lazításnak is, ám a gyakorlatban ilyen hatása vélhetően nincs, hiszen a lakossági betétekre fizetett kamat eddig is minimális volt, ez nem tud hova csökkenni. Tekintettel arra, hogy a marginális kamatláb 18 százalék, azaz a szabad pénzek elhelyezése után továbbra is ennyit fizet a jegybank, ezért ez a hitelezés szempontjából sem jelent kedvezményt, valós célja a spórolás.
A hitelintézetek kamatkiesésére tekinthetünk úgy, mint egy alternatív bankadóra, hiszen a bank csak az eddiginél kisebb összegre kapja meg a 18 százalékos kamatot, a megnövelt kötelező tartalék esetén ennél kisebb kamatot realizál. A monetáris lazításra, amely a piaci kamatok csökkenését is elhozhatja, még várni kell, ennek még nem érkezett el az ideje.
Borítókép: Illusztráció
